E nagyszerű emberek közül egy sem bírt olyan sokoldalú zsenialitással, hogy az emberi élet több aspektusára mély befolyással lehetett volna. Néhányan korszakalkotó elméletek és ötletek hirdetőiként léptek fel, de kevés gyakorlati tetterővel bírtak. Mások a tettek emberei voltak, de hiányzott a megfelelő tudásuk. Néhányan államférfiként váltak híressé, mások a stratégia és hadvezetés mesterei voltak. Egyesek bizonyos szociális nézőpontokra összpontosították figyelmüket, s ezáltal más szempontokat teljesen figyelmen kívül hagytak. Mások minden energiájukat az erkölcs és a lélek területére fordították, és mellette elhanyagolták a gazdaságot és a politikát. Megint mások a gazdaság és a politika felé fordultak, de megfeledkeztek a morális és lelki szempontokról. Egyszóval olyan személyiségeket találunk, akik csak az élet egy-két területének tudósai, kutatói voltak.

Mohamed Próféta (béke legyen vele) példája azért egyedüli, mert benne összpontosul minden elképzelhető kiváló tulajdonság és az élet minden területére vonatkozó vezetés. Filozófus és próféta, de rögtön saját tanainak élő megtestesítője is. Éppolyan nagyszerű államférfi, mint amilyen katonai zseni. Törvényhozó és erkölcsi tanító. A lelkieket tekintve fénylő mintakép és vallási úttörő. Belátási képessége átfogja az élet minden területét, és nincs semmi, amit a kezébe véve ne vinne jól véghez. Utasításai és előírásai mindent átfogóak – a nemzetközi kapcsolatok szabályozásától olyan mindennapi dolgokig, mint például a táplálkozás vagy a testi tisztaság. Az Istentől kapott tudás és útmutatás alapján teljesen új civilizációt és kultúrát rendezett be, és olyan kibillenthetetlen egyensúlyt hozott létre az élet ellentétes kérdéseiben, amelyben nyoma sincs semmilyen gyenge pontnak, hibának vagy hiányosságnak. Létezik-e még egy ilyen példája a tökéletes, minden területen jártas személyiségnek?
A világ legtöbb sikeres emberéről azt mondják, hogy kiválóságukat környezetük termelte ki. Mohamed Próféta (béke legyen vele) esete azonban egyedülálló. Nem állíthatjuk, hogy személyiségét – az előzőekben ismertetett – környezete alakította volna ki. Azt sem, hogy fellépése Arábiában a dolgok akkori állása szerint feltétlen történelmi szükségszerűség lett volna. Legfeljebb azt mondhatjuk, hogy Arábiában a körülmények egy olyan személyiség megjelenését követelték, aki a különböző viszálykodó törzseket egy nemzetté tudja olvasztani, és le tudja tenni gazdasági összetartozásuk és jólétük alapkövét azáltal, hogy más országokat von befolyásuk és hatalmuk alá. A körülményeket figyelembe véve ez minden valószínűség szerint inkább egy olyan személy lett volna, aki az akkori arabok minden jellemvonását magában egyesíti, kegyetlenséggel, elnyomással, vérontással, ravaszsággal, alakoskodással, képmutatással és minden egyéb módszerrel járul hozzá saját népe gazdagodásához, hogy utódainak egy erős királyságot hagyjon örökül.

Amit Hegel történelemfilozófiája vagy Marx történelmi materializmusa alapján mondhatunk az az, hogy a kor és a körülmények egy vezető megjelenését kívánták, aki egy nemzetet tud alkotni és be tud rendezni egy királyságot. A hegeli vagy marxista filozófia azonban nem képes magyarázatot adni arra, hogyan alakíthatott ki ez a környezet egy olyan embert, akinek az volt a küldetése, hogy a legjobb szokásokat tanítsa, megtisztítsa az emberiséget minden salakjától, s az akkori tudatlanság és szellemi sötétség előítéleteit és babonáit kiirtsa. Olyan embert, aki a különböző országokat, népeket és rasszokat egymástól szigorúan elválasztó érinthetetlen korlátokon átlépett. Aki az egész világ boldogulásáért, s nem egyedül saját országáért tette le a morális, szellemi, kulturális és politikai átalakulás alapkövét. Aki az üzleti tárgyalások, állampolgári jogok, a politika és nemzetközi kapcsolatok alapelveit erkölcsi alapokra helyezte – mégpedig nemcsak elméletileg, hanem a gyakorlatban is – és olyan kiegyensúlyozott és mértéktartó szintézist alkotott a világi élet és a lelki fejlődés között, amely napjainkig is a bölcsesség és előrelátás ugyanolyan mesterművének tekinthető, mint a saját korában. Tekinthet-e valaki egy ilyen embert komolyan az akkori Arábia mindent átölelő sötétsége produktumának?

Úgy tűnik azonban, hogy Mohamed Próféta (béke legyen vele) nemcsak közvetlen környezetétől volt teljesen független. Ha figyelembe vesszük, amit elért, inkább arra a következtetésre jutunk, hogy ő valóban maga mögött hagy minden idő- és térbeli korlátot. Pillantása áttör minden időbeli, fizikai akadályon, évszázadokat és évezredeket ölel át, s magában foglalja az emberi tevékenység minden területét és az egész emberi történelmet.
Ő nem tartozik azok közé, akik a történelem folyamán feledésbe merültek, s nemcsak azért dicsérik és értékelik tetteit, mert saját korában jó vezető volt. Ő az emberiség egyedülálló és máshoz nem hasonlítható útmutatója, aki halad a korral, minden évszázadban és minden országban olyan modern, amilyen saját történelmi korában is volt. Tanai valóban olyan újszerűek, mintha éppen most születtek volna.
Azok, akiket általánosan „a történelem alakítóinak vagy úttörőinek” neveznek, csupán a „történelem termékei”. Ő ellenben valóban az egyetlen példája a világtörténelemben a „történelemalkotónak”. Ha a világ nagy forradalmi vezetőinek életét és koruk kísérőkörülményeit tanulmányozzuk, azt látjuk, hogy minden ilyen időszakban a forradalom látens erői már titkon jelen voltak, hogy teret nyerjenek az előre meghatározott és elkerülhetetlen változásnak. Már egy bizonyos pályán elindultak, s csak egy megfelelő pillanatra vártak, amikor kitörhetnek. Amikor ezek az erők működésbe léphettek, amint az idő megérett a cselekvésre, ezek a forradalmi vezetők csak egyetlen szerepet játszottak egy előre meghatározott színpadon és forgatókönyvben.
Mohamed Próféta (béke legyen vele) az egyetlen, minden valaha is létező történelemi személyiség és forradalmi alak között, akinek eszközt és utakat kellett találnia arra, hogy minden szükségeset összegyűjtsön egy forradalomhoz, s magának kellett nevelnie és alakítania azokat az embereket, akikre céljaihoz szüksége volt, mert azok között, akikhez őt a sors rendelte, nem volt meg a forradalom szelleme és szükséges velejárói.

Erőteljes személyisége folytán kitörölhetetlen benyomást keltett követői ezreinek szívében és ezért tudta őket átalakítani. Vasakarattal készítette elő a talajt a forradalomnak, megszabta annak formáját és alapelveit, úgy irányította az események folyamatát, ahogy az a célnak megfelelt. Meg tud nevezni valaki még egy ilyen jelentős történelemirányító személyiséget, ilyen kiváló és nagyszerű forradalmárt?