Létezik határ az adományozásban? Mennyire legyen önfeláldozó az ember?

Az iszlámban az adakozás kétféle lehet: az egyik a zakát, a másik a szadaka.

A zakát az iszlám egyik pillére, amely vagyon nemenként azok meghatározott részét jelenti, amelyet meghatározott időben, az arra jogosultakra kell költeni, ahogy Allah parancsolta a Koránban. A zakát a gazdagokat érinti, hiszen a vagyon után kell megfizetni. E kötelesség elhanyagolása bűn, tagadása hitetlenség. Ezzel szemben a szadaka az önkéntes adakozást jelenti. Az iszlám minden embert adakozásra ösztönöz, hiszen az adakozás rengeteg előnnyel jár: kioltja Isten haragját, eltörli a bűnöket, meglágyítja az ember szívét, gyógyír testi és lelki bajokra.

Az iszlám minden dologban az egyensúlyra törekszik, így az adakozásnak vannak feltételei és határai is. A legfontosabb, hogy valaki csak a tisztán és törvényesen szerzett vagyonból adakozhat, ahogy Allah mondta a Koránban:

„Ti hívők! Adakozzatok azokból a becses dolgokból, amit szereztetek, és abból, amit kihoztunk nektek a földből, és ne keressétek ki a rosszat belőle, hogy azt adakozzátok, amit saját magatoknak sem vennétek el, csak úgy, ha behunyjátok a szemeteket.” (2:267).

Ez azt is jelenti, hogy az ember csak a jóval, a hibátlannal adakozhat, nem adakozhat abból, ami nem az övé (pl. megőrzésre rábízott dolgok), illetve nem adakozhat abból sem, amire másoknak is joga van (pl. nem adakozhatja el valaki teljes vagyonát úgy, hogy eltartottaira nem gondol), nem lehet olyan az adomány, ami veszélyezteti az életet, az egészséget vagy a testi épséget. Mohamed Próféta azt mondta: „Addig nem megy el egyik szolga sem az Ítélet Napon, amíg meg nem lesz kérdezve az életéről, hogy hogyan töltötte el; a tudásáról, hogy mit tett vele; a vagyonáról, hogy hogyan szerezte, és mire költötte; és a testéről, hogy mire használta fel.” (at-Tirmidi)