Gondolatok a szegények megsegítéséről

Az iszlám vallás úgy tekint az élet eseményeire, mint próbatételekre, amelyek Isten akaratából érik az embereket. Van, akit Isten szegénységgel, s van, akit gazdagsággal tesz próbára. A szegény embernek türelmet kell tanúsítania, de eközben törekednie kell helyzetének javítására becsületes és megengedett munkák végzésével.

A gazdagoknak ezzel szemben kötelességük a szegényekkel való törődés, hiszen az iszlám az élet alapvető feltételeihez való jogot minden emberre kiterjeszti. Allah azt mondja a Koránban: „És javaikban méltányos joguk van a szűkölködőknek és a nincstelenek.” (51:19)

Továbbá az iszlám öt pillére között található a zakát, ami a vagyon meghatározott részét jelenti, amelyet minden évben a szegények kell adni. A zakát nem jótékonyság, hanem vallási kötelesség, a szegények jogos része.
Ezen túlmenően létezik az önkéntes adakozás (szadaka), amellyel kapcsolatban Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta:
„Óvakodjatok a Tűztől (a Pokoltól) akár egy fél datolya adakozásával is, és aki azt sem talál, akkor akár egy jó szóval.” (al-Bukhári, Muszlim)

Az iszlám szerint a szegényekkel, a hajléktalanokkal való foglalkozás minden ember felelőssége, amiben lehetőségeihez mérten részt kell vennie. Ha nem képes segíteni, akkor legalább szépen viselkedjen velük. Ugyanakkor az állam – mint a nép képviselője – is felelős, hiszen az állam feladata azon problémák megoldása, amelyet az egyének vagy az egyének különböző csoportjai nem tudnak megoldani (pl. munkalehetőségek, megfizethető lakhatás stb. biztosítása). De soha nem szabad elfelejteni, hogy a segítség, a megoldás Istentől jön, ha az emberek őszinte elhatározással nekilátnak a probléma megoldásának, ahogy Allah mondja a Koránban: „Bizony Allah nem fogja megváltoztatni egy nép helyzetét addig, amíg ők nem változtatnak azon, ami bennük van.” (13:11)

Sulok Zoltán Szabolcs