"És elrendelte a te Urad, hogy csupán Őt szolgáljátok, és hogy [legyetek] jók a szülőkhöz!" (Korán 17: 23), és mondta:

"Érintkezz velük az evilágon jól, ahogy illik" (Korán 31: 15).

Az iszlám a rokoni kapcsolatok ápolására utasított és ösztönzött.
A jó bánásmód, a jámborság és a rokoni kapcsolatok ápolása a muszlim kötelessége, főleg az öröm és a bánat időszakában erősödik. A legnagyobb ilyen bánat a halál, amely valamelyik rokon elvesztésekor összehozza a közeli rokonokat. Az ember ösztönösen érzi annak szükségességét, hogy az elhunyttal kapcsolatos érzelmeit kifejezésre juttassa, ezért az Abu Hurairah (Allah elégedett legyen vele) által tolmácsolt hiteles hadíthban ez olvasható: meglátogatta a Próféta (béke legyen vele) anyja sírját és sírva fakadt és könnyekre fakasztotta a körülötte levőket, és azt mondta: "engedélyt kértem az Istenemtől, hogy megbocsátásért esedezzek az anyámért, de elutasította, engedélyt kértem tőle, hogy meglátogassam őt a sírjánál, és jóváhagyta, ezért látogassátok meg a temetőket, mert a halálra emlékeztet!" Előadták Muslim, Ahmed és a Thirmidhi kivételével a Sunan birtokosai (a prófétahagyományok írói Sunan című könyveikben).
Ehhez hozzá kell adni azt, amit az iszlám hirdetett, mégpedig az ember tiszteletben tartását, legyen az muszlim vagy nem-muszlim, életében, vagy halála után. A Próféta (béke legyen vele) egy zsidóról - akinek a temetésére ment, és válaszolva egy megjegyzésre, miszerint zsidó az illető - valóban elhangzott mondatát adja elő Al-Bukhari és Muslim: "vajon Ő nem lélek?" hát akkor, hogy ne sirathatnánk valakit, ha az illető apa, vagy anya, vagy közeli rokon.
A fentiek alapján, részt vehet tehát a muszlim a nem-muszlim szüleinek, vagy közeli rokonainak a temetésén, és nem érheti kritika, ha részt vesz a templomokban és az imahelyeken a halottak számára megrendezett szokásos vallási szertartásokban, de az imákon és az egyéb vallási rituálékon ne vegyen részt. Jelenlétének szándéka: a vallási kötelességének teljesítése a rokoni kapcsolatok ápolásával, a család bánatában való részvétellel, és az érzelmi súrlódások elkerülése végett.