Gondolatok az év vége kapcsán 2019-12-27 Kiemelt

mme kozpontA Budapest Mecsetben elhangzott pénteki beszéd tartalmi összefoglalása. A beszédet Sejk Faresz Al Qudaimi tartotta.

Dicsőség Allahnak, a Világok Urának. Béke és áldás legyen Küldöttére, Mohammedre. Tanúsítom, hogy Allahon kívül nincs más Isten, és tanúsítom, hogy Mohammed az Ő utolsó Küldötte.


Ezen a héten a sejk az év végéhez kapcsolódóan az önelszámoltatás kérdéséről beszélt. Egy Korán idézettel kezdte:

„Mondd: Ó Allah, a hatalom birtokosa! Annak adod a hatalmat, akinek akarod, és attól veszed el a hatalmat, akitől akarod. Megtiszteltetésben részesíted azt, akit akarsz, és megalázod azt, akit akarsz. A Te Kezedben van minden jó. Te mindenek felett hatalmas vagy. Beolvasztod az éjszakát a nappalba, és beolvasztod a nappalt az éjszakába. Előhozod az élőket a holtakból, és előhozod a holtakat az élőkből. És gondoskodsz arról, akiről akarsz, elszámolás nélkül.” (Korán 3: 26-27)

A sejk kiemelte ennél az idézetnél a változást: azt, hogy folyamatos változásban van a világ. Hogy semmi sem állandó. Kérdés, hogy mi ebben a változásban milyen szerepet töltünk be. Mit teszünk? Sodródunk, ahogy a legtöbb ember sodródik, és a túlélésre játszunk? Netán halmozunk, fogyasztunk csupán? Csak ennyiből áll az élet? Nem. Az iszlám szerint nem ez az élet.
Fontos kérdéseket kell feltennünk magunkban: milyen mérlegen mérjük az elmúlt évet, és eddigi életünket? Mi az érték a számunkra? Akkor van sikeres évünk, ha előléptetnek? Ha anyagilag gyarapodtunk? Csupán ebből áll az élet, amikor felmérjük, hogy az előző év hogyan telt? Nagy bajban vagyunk, ha csak ez számít, és csak ez, ami dönt számunkra. Mert aki csak az anyagi javuláshoz köti a boldogságát, az örökké boldogtalan marad. Mindig hiányérzete lesz.
Allah azt mondta a Koránban:

„Népem! Ez az evilági élet csak élvezet, és bizony, a Túlvilág az otthon, ami örökké megmarad.” (Korán 40: 39)

Nagyon elgondolkodtató ez az idézet, ahogy sok más idézet is, amely erről szól. Az evilági élet múlandóságára hívja fel a figyelmet ez az ája. Fontos itt megállni, és megkérdezni önmagunktól: a céljainkat hová tettük? A múlóba, vagy az örökkévalóba?
Ha a többséghez akarunk csatlakozni, mármint az emberek többségéhez, akkor sajnos a van és a nincs között csapongunk. Amikor van, és több van, akkor örülünk. De ha nincs, akkor szomorkodni fogunk.
Az iszlám valami mást, teljesen más utat kínál. Ezek a dolgok nem hatnak a muszlimok lelkére, nem billentik ki. Mert a muszlim tudja, hogy vannak dolgok, amik jönnek, és vannak, amik mennek. És nem itt keresendő a boldogság.
A muszlim a következő ája szellemében él:

„Hanem keresd az által, amit Allah adott neked, a túlvilági hajlékot, és ne feledkezz el az evilági részedről! És cselekedj jót, ahogy Allah is jó volt hozzád! És ne akarj romlást okozni a földön. Bizony, Allah nem szereti azokat, akik romlást okoznak.” (Korán 28: 77)

Ebben az ájában megtaláljuk a dolgok valódi helyét. A túlvilági hajlék a cél. És az, amit Allah adott nekünk, azt nem tilos élveznünk. Sőt, élvezzük, és hálát adunk érte. De nem csak ennyi. Nem csak a fogyasztásnál áll meg a dolog, hanem használnunk is kell azt, amit Allah adott nekünk, a túlvilági hajlékot keresve.
Mi maradt meg igazán az elmúlt évből? Ahhoz, hogy erre a kérdésre helyesen válaszoljunk, az iszlám szerint fel kell tennünk további kérdéseket: hogyan jutottam ahhoz, amim van? Mire használtam azt, amit megszereztem? Mennyire volt szempont a döntések meghozatalánál Allah? Valóban fontos volt Allah, vagy csak úgy döntöttem, hogy éppen akkor nekem mi volt a jó és mi volt a rossz?
Egy Korán idézet:

„A Napon, amikor minden lélek szembesül majd a jóval, amit tett, és a rosszal, amit tett. Azt kívánja majd, hogy bárcsak nagy távolság lenne közötte és aközött. És Allah figyelmeztet benneteket saját Magával kapcsolatban. És Allah kedvességgel teli a szolgái iránt.” (Korán 3: 30)

Tehát Allah nem a pénzt fogja kérni tőlünk, amit megszereztünk. És nem is a házat fogja számon kérni rajtunk, hogy milyen házat szereztünk magunknak. Azt fogja megkérdezni, hogy mire használtuk azt, amit Allahtól kaptunk. És nem utolsó sorban azt fogja megkérdezni, hogy hogyan szereztük.
Egy másik idézet a Koránból:

„És minden embernek a nyakába erősítettük a sorsát, és előhozunk neki a Feltámadás Napján egy feljegyzést, amelyet nyitva fog találni. Olvasd a könyvedet! Elegendő elszámoltató vagy ma önmagad ellen!” (Korán 17: 13-14)

Képzeljük el ezt a helyzetet, amiben majd minden ember lesz. Mindannyiunknak meg kell majd állni a Feltámadás Napján, és el kell számolnunk. Omar, a második kalifa azt mondta: „Mérjétek meg magatokat, mielőtt megmérettettek!” Ez nagyon tömör mondás, és összefoglalja azt, amiről beszélünk.
Vagy egy Korán idézet:

„És felállítjuk az igazság mérlegeit a Feltámadás napján, és egyetlen lelket sem fog igazságtalanság érni. És ha van annyi súly, mint egy mustármag, mi előhozzuk azt. És elegendől vagyunk Mi elszámolóként.” (Korán 21: 47)

Eltelt egy év, eltelt eddigi életünk. A túlvilágon felállított mérleg jóság serpenyőjében milyen tetteinket látjuk majd viszont? Vajon a jót, amiket tettünk, valóban megtaláljuk majd ott? Vagy a jócselekedeteket is elvitte az öntetszelgés, vagy az, hogy Allahon kívül másnak akartunk megfelelni?
És nézzük a másik serpenyőt. A rossz serpenyőjében hány ellenszegülést fogunk találni? Hány közönyből következő mulasztást fogunk találni? Hány dolgot nem vettünk észre életünkben, amit meg kellene változtatnunk, de úgy teszünk, mintha nem látnák? Ezekről mind el kell majd számolnunk.
A Próféta (Béke legyen vele) azt mondta: „Nem léphet tovább Allah szolgája a Feltámadás Napján, amíg négy dologról nem lesz megkérdezve: az életéről, hogy mire használta. A testéről, hogy mire használta. A vagyonáról, hogy hogyan jutott hozzá, és mire költötte. És a tudásáról, hogy milyen cselekedetre váltotta.”
Itt a Próféta (béke legyen vele) azokról az adományokról beszélt, amit Allahtól kaptunk. Azokat nem csak úgy kaptuk, hanem azért, hogy Allah felé vegyük az utunkat, és fejlődjünk, nőjjünk ezen az úton gyarapodjon a lelkünk. Életünk számlálója tehát a nulla felé tart, és minden pillanat megismételhetetlen.
A Próféta (béke legyen vele) a következőt is mondta: „Hasznodra fordíts öt dolgot, mielőtt bekövetkezik öt másik. Használd jóra fiatalságodat, mielőtt megöregszel, egészségedet, mielőtt megbetegszel, gazdagságodat, mielőtt elszegényednél, az idődet, mielőtt elfoglalt leszel, és életedet, mielőtt meghalsz.”
A Próféta (béke legyen vele) felhívta a figyelmet arra, hogy megismételhetetlen minden pillanat. Az a helyzet, amiben vagy, nem biztos, hogy holnap is meglesz. Sőt, biztos, hogy nem lesz ugyanaz; mert minden változik. És ha valamiben előnyt élvezel, azt használd, mert ez az előny hamarosan el fog múlni, és már nem fogod tudni megtenni azt a jót, amit ma megtehetsz.
Hasszan Al Baszri, a kegyes tudós a következőt mondta: „Ó Ádám fia, te napok összessége vagy. Ha elmúlik életed egy napja, egy részedtől válsz meg örökké.” Tehát amikor lenyugszik egy nap, az a nap nem jön vissza többé. Ha nem használtad jóra, akkor igazából hátra felé mentél. Sok szakember is mondja ezt, akik életszervezéssel foglalkoznak, hogy ha előre nem mész, akkor hátra fogsz menni. Erről egy szúra is szól a Koránban:

„A délutánra, bizony, az ember veszteségben van, kivéve azok, akik hisznek, és jótetteket cselekszenek, és egymást az igazságra ösztönzik, és egymást a türelemre ösztönzik.” (Korán 103: 1-3)

Tehát az ember vesztes, hogyha nem teszi meg ezeket a dolgokat, amik ebben a szúrában lettek felsorolva. Ez az ember veszteségben van, mert folyamatosan fogynak a napjai.
Egy másik Korán idézet:

„Amíg, mikor a halál közelít egyikükhöz, azt mondja: Uram, Küldj vissza engem, hogy jótetteket cselekedhessek abban, amit magam mögött hagytam! Nem! Ezek csak szavak, amikor mond, és akadály van előttük, addig a napig, amíg feltámasztatnak.” (Korán 23: 99-100)

Tehát azon a napon, amikor visznek minket a sírhoz, sőt, a halál pillanatától kezdve már semmit nem tehetünk majd. A tettek ideje lejár, és jön az elszámoltatás. A kérdés, hogy felkészültünk-e erre a Napra, vagy sem. Újra kell gondolnunk az életünket, és újra kell gondolnunk, hogy milyen célokért élünk. Ha azt találjuk, hogy ezek a célok pusztán anyagiak, és mostani életünkhöz kötődnek, akkor gyorsan korrigáljunk, amíg nem késő. Ugyanis a Földön töltött évek után az örökkévalóság következik, ahol nem lesz értelmezhető sem a házunk, se a vagyonunk, se semmi, amit itt megszereztünk; kivéve, ha Allah szolgálatában használtuk azokat.
Végezetül egy Korán ájával zárnám:

„Azt a túlvilági otthont azoknak jelöljük ki, akik nem akarják felmagasztalni magukat a földön, és nem akarnak romlást okozni. És a jó vég az Isten-félőké lesz.” (Korán 28: 83)

Allah segítsen minket ezen az úton, és adjon nekünk érzékeny szívet, hogy fel tudjuk mérni, és érezni tudjuk azt, hogy ha letértünk az útról. Allah vezessen minket az Ő felé tartó úton.

Allah áldjon benneteket.

Fordította: Guessous Zekeria