A nagy leértékelések idejét éljük, mint a fekete péntek és társai. Küszöbön van december, mindenki leárazásokat keres, mindenki olcsóbb ajándékot próbál venni szeretteinek, vagy önmagának. Ebben élnek az emberek, ezzel vannak elfoglalva.
Vajon mi is ebben a lavinában sodródunk, vagy nem? A sejk ma az Allahhal való kereskedésről beszélt.

Érdekes ez a két szó: Allah és kereskedés. Gyakran beszélünk arról, hogy a kereskedés és az evilág elvon minket Allahtól. De itt más értelemben beszélt Allah erről. Olyan értelemben, hogy vannak emberek, akik életükben olyat tesznek, amiért nem ebben az életben várnak jutalmat, hanem a túlvilágon. Boldogságban élnek ebben az életben, és a túlvilágon is majd. Ilyen eredménye van ennek.
A sejk egy Korán idézettel kezdte:

„Bizony, azok, akik olvassák Allah Könyvét, és megtartják az imát, és titokban és nyíltan költenek abból, amivel Mi elláttuk őket, olyan kereskedésben reménykedhetnek, ami soha nem megy veszendőbe. Hogy Ő teljességében megadhassa nekik a jutalmukat, és még többet adjon nekik az Ő kegyelméből. Bizony, Ő Megbocsátó, értékeli a szolgái jótetteit.” (Korán 35: 29-30)

Az iszlám csodálatos vallás: felajánlja az embernek azt, hogy egész életét feltegye egy olyan adás-vételben, amelyben az örök jutalom és az örökkévalóság kertjei lesznek jutalma. Hálát adunk Allahnak ezért.

Ezekre az emberekre az jellemző, hogy mindig tetteiknél tudatosítják a célt, cselekedeteik irányát. Mindig ügyelnek arra, vagy legalábbis törekednek arra, hogy amit tesznek, azt szolgálat szintjére emeljék, és ne szükségszerű cselekedetet lássanak akármiben, amit csinálnak. Mit értek ezen? Van, aki az evilági célokat nézi, és ehhez igazítja a cselekedeteit. Ellentétben velük azok az emberek vannak, akik Allahhal kereskednek: ők mindig tudatosítják, hogy cselekedeteik Allahban végződjenek, és ne más célban. Ne akarjanak senki másnak megfelelni, csakis Allahnak.
Egy másik Korán idézet:

„Ti, akik hisztek! Vezesselek benneteket olyan kereskedésre, ami meg fog menteni benneteket a fájdalmas büntetéstől? Ha hisztek Allahban, és a Küldöttében, és küzdötök Allah útján a vagyonotokkal és életetekkel, az jobb nektek, bárcsak tudnátok! (Allah) megbocsátja nektek a bűneiteket, és bebocsát benneteket a Kertekbe, amelyek alatt folyók folynak, és kellemes hajlékokba az Éden kertjeiben. Ez a hatalmas siker! És egy másik, amit szerettek: segítség Allahtól, és egy közeli győzelem. És mondj jó hírt a hívőknek!” (Korán 61: 10-13)

Ezekben a sorokban is kitűnik az, hogy mi az ára annak, hogy a Paradicsom kertjeibe bocsásson be minket Allah. Az ára az, hogy higgyünk Allahban és Küldöttében. A szívünk tehát Allahhal legyen összekötve, és Küldöttét kövessük, ne a vágyainkat. És hogy küzdjünk Allah útján. Hiszen sokféle csábítás van az úton; sok olyan csábítás, ami a céljainkat erre az életre teszi, vagy erre az életre rögzíti, pedig nekünk nem ez a célunk, hanem Allah megelégedése, és az Allah melletti örök élet.

A Próféta (béke legyen vele) erről a kereskedésről a következő hadithban így szólt: „A tisztaság a hit fele. Az Allahnak való hálaadás (alhamdulillah) betölti a mérleget az Ítéletnapon. A magasztalás (szubhán Allah) és a hálaadás megtöltik azt, ami az egek és a föld között van. Az ima fény, az adás bizonyíték, és az állhatatosság fényesség. A Korán tanú melletted, vagy ellened. Minden ember igyekszik valahova, és áruba bocsátja önmagát. Megváltja azt, vagy kárhozatba viszi.”

A vége különösen érdekes ennek a hadithnak, amikor is a Próféta (béke legyen vele) leszögezi azt, hogy mindenki valami felé igyekszik. Valóban így van. Mindenki csinál valamit. Mindenki hisz valamiben. Cselekedeteit ehhez igazítja. De vannak olyanok, akik a gyorsan jövőt tartják szem előtt, és oda teszik a céljaikat. Az evilági célok töltik be csupán az életüket, és nem gondolják végig a dolgokat, hogy ez csak múló élvezet, ami ebben a világban van.

Nagyon meg kell fontolnunk, és önvizsgálatot kell tartanunk, hogy a gondolatainkat mi uralja: az uralja-e, hogy Allah megelégedését keressük, hogy keressük, hol segíthetünk az embereken, hogy megtisztítsuk a szívünket mindenféle rossztól, gonoszságtól, és nemes erényeket hordozzunk. Vagy pedig mindez nem fontos, hanem csak az érdekel, hogy mekkora házban élünk, milyen bútorok vesznek minket körül, milyen iskolába járassuk a gyerekünket?

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az iszlám ellene van bárminek, ami az evilágban van. Azt jelenti, hogy mindezt az Allah felé tartó úton tegyük, és a célt Allahban lássuk, és ne ebben a világban.
Egy nagyon híres idézet a Koránból:

„És az emberek között van olyan, aki feladja (áruba adja) saját magát, Allah megelégedését keresve. És Allah kedvességgel teli a szolgái iránt.” (Korán 2: 207)

Micsoda kifejezések! Gyakorlatilag az ember maga megszűnik, Allahnak ajánlja fel önmagát és az egész életét, mert tudja, hogy ez a maradandó. Tetteiben, beszédében, és minden megnyilvánulásában Allah megelégedését keresi. És az Allahnak való megfelelésre törekszik. Nem csoda, ha majd Allah közelében találja magát ez az ember.

Egy kis történetet mondott a sejk, Szuhajb Al Rúmi történetét. Ő bevándorlóként érkezett Mekkába, még a Próféta küldetésének kezdete előtt. Meggazdagodott, jól élt. Amikor a Próféta (béke legyen vele) hirdetni kezdte az iszlámot, ő maga is muszlim lett. A kivándorlás idején elindult Medina felé, de a hitetlen mekkaiak megállították, és nem engedték elmenni. Azt mondták: „nincstelenként jöttél ide, meggazdagodtál, és most elmész?” Szuhajb azt mondta: „Itt van az íjam a hátamon, a kardom a kezemben. Addig használom őket, amíg el nem pusztulok.” Azt mondták: „Ajánlunk neked egy másik lehetőséget. Add ide a vagyonodat, és szabad utat adunk neked Medinába.”
Szuhajb nem is gondolkodott, odaadta a vagyonát, mindenét, és útnak indult Medina felé. Amikor megérkezett, akkor tudta meg, hogy Allah egy Korán áját bocsátott le ővele kapcsolatban. Ez volt az előbb idézett ája. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta neki: „Nyert az üzleted, Ó Abu Jahja.”

Végül is megtartotta azt, ami tényleg hasznos. Megtartotta a hitét, a vallását, megtartotta életének irányát, és nem volt hajlandó kompromisszumra ebben a dologban. Helyesen is tette, mert minden dolog pótolható, vagy ha nem is pótolható, az élet rövid; nem sokat ér, ha összehasonlítjuk az örökkévalóság létezésével, ami a halálunk után vár minket.

Egy másik esetben a Próféta (béke legyen vele), amikor fogadta az anszárokat, vagyis a medinaiakat, még Mekkában, az Aqabai szerződés kapcsán, kérdezte tőle Abdullah Ibn Rawaha a medinaiak közül: „Ó Allah Küldötte, mondd el Urad és a te feltételeid.” Azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „Uram feltétele az, hogy ne szolgáljatok mást, csakis Őt, és ne társítsatok Vele senkit. Az én feltételem az, hogy megvédtek engem attól, amitől magatokat és vagyonotokat is megvédenétek.” Ők válaszul azt kérdezték: „Ó Allah Küldötte, és mi az, amit cserébe kapunk, ha ezt megtesszük?” A Próféta (béke legyen vele) röviden annyit válaszolt, hogy a Paradicsomot. Mire ők azt mondták: „Nyertes a mi kereskedésünk, és nem szegjük meg a szerződést.”
Ezzel kapcsolatban Allah kinyilatkoztatta a következőt:

„Bizony, Allah megvásárolta a hívőktől saját magukat, és a vagyonukat, azon az áron, hogy a Paradicsom az övék lesz. Harcolnak Allah útján, ölnek, és megöletnek. Igaz ígéret, ami köti Őt a Tórában, az Evangéliumban, és a Koránban. És ki lehetne igazabb az ígéretéhez, mint Allah? Örvendjetek hát az alkunak, amit vele kötöttetek. Ez a hatalmas siker.” (Korán 9: 111)

Ebben az ájában minden benne van. Allah kéri, hogy adjuk el önmagunkat az Ő útján; hogy áruba bocsássuk magunkat. Ebben az ájában is ez áll.
Milyen jó azoknak, akik ezt szem előtt tartják, és áldozatot hoztak ezen az úton. Róluk mondja Allah:

„A hívők között vannak olyan férfiak, akik igazak ahhoz, amit Allahnak ígértek. És van köztük olyan, aki még vár. És nem változtatták meg semmilyen megváltoztatással.” (Korán 33: 23)

Tehát szilárdak maradtak; olyanok, akik nem csak fogadalmat tettek Allahnak, hanem életükkel igazolták azt, amire fogadalmat tettek. És kitartottak az út végéig, amíg meg nem haltak.
A következő kérdés merülhet fel: Jó, rendben, áruba szeretném bocsátani az életemet Allahnak. De hogyan? Itt jön az a különbség, ami egy muszlim és egy nem muszlim között fedezhető fel. A metódus, ami szerint egy muszlim él, az az elvrendszer, az fogja őt vezetni ahhoz, hogy úgy hozzon áldozatot, hogy az célba érjen, és az örökkévalóság kertjébe vezesse őt.
A Próféta (béke legyen vele) volt a legjobb példa erre. Allah a Koránban a következőt mondja:

„Bizony, Allah Küldöttében szép példaképetek van, azoknak, akik reménykednek Allahban és az Utolsó Napban, és sokat megemlékeznek Allahról.” (Korán 33: 21)

Tehát azoknak, akik felfogják, hogy Allah az ő Teremtőjük, és Tőle származik minden jó, amiben részük van, és egyedül Allah méltó a szolgálatra; akik tudják azt, hogy van egy utolsó nap, és azért érdemes élni, azoknak jó példa a Próféta (béke legyen vele).

Az Allahhal való kereskedés feltételeit foglalta össze a sejk. Az Allahhal való kereskedés feltétele a hit: hinni Allahban, hogy Ő a teremtőnk, és Őt érdemes szolgálni; hinni a Prófétákban, hogy Allah üzenetét átadták a történelem során; hinni a Könyvekben, az angyalokban. Ezek mind olyan dolgok, amelyek ha nincsenek meg, akkor értelmét veszíti az Allahhal való kereskedés, mert nem hisz az ember azokban a dolgokban, nem tudatosítja magában azokat a dolgokat, amik a Túlvilágon várnak rá.

A másik feltétele az Allahhal való kereskedésnek, hogy szeressük Allahot és a Prófétáját (béke legyen vele). Ha ez nincs meg, akkor semmilyen áldozatot nem fogunk meghozni szívesen.

Fontos, hogy ebben az adás-vételben ne azok között legyünk, akik romlást terjesztenek a földön. Mert ha a romlás emberei között vagyunk, akkor nem leszünk azok, akiket Allah megemlített a már idézett ájákban; hiszen a jutalom azokat várja, akik megjavítják azt, amit mások elrontottak, és nem fordítva. És mindezt alázattal kell tegyük.

Ebben az Allahhal való adás-vételben nem szabad elfelejtenünk szűkebb környezetünket, családunkat, mindenekelőtt szüleinket, hogy jók legyünk feléjük. Ez egy óriási lehetőség, hogy jók legyünk szüleinkhez, jók legyünk feleségünkhöz, férjünkhöz, gyerekeinkhez, tágabb családunkhoz, a szomszédainkhoz, és minden emberhez. Ezek a területek képezik a legnagyobb befektetést ebben az adás-vételben. Allah azt mondta a Koránban:

„Hanem keresd az által, amit Allah adott neked, a túlvilági hajlékot, és ne feledkezz el az evilági részedről! És cselekedj jót, ahogy Allah is jó volt hozzád! És ne akarj romlást okozni a földön. Bizony, Allah nem szereti azokat, akik romlást okoznak.” (Korán 28: 77)

Egy nagyon fontos feltétele ennek a kereskedésnek, hogy ne tartozzunk az igazságtalanokhoz. Allah azt mondta egy szent hadithban: „Ó szolgáim, Én megtiltottam magamnak az igazságtalanságot, és ezért tiltottá nyilvánítom azt közöttetek. Ezért ne legyetek igazságtalanok egymással.” Tehát teljesen ellentétes az igazságtalanság azzal, hogy az ember Allahhal kereskedést akar folytatni.

A Próféta (béke legyen vele) kitért arra is, hogy ki az, aki csődbe megy: „Mondjam-e nektek azt, hogy ki az, aki csődöt mondott?” Társai azt felelték: „Az mondott csődöt, akinek nincs dirhamja, és nincs semmije.” A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Az mond csődöt az én népemből, aki a Feltámadás Napján jön az imájával, a böjtjével, adakozásával; de közben szidta az egyiket, rágalmazta a másikat, megette mások vagyonát, megölt embereket. A saját jócselekedeteiből ad azoknak, akikkel szemben igazságtalan volt, míg el nem fogynak a jócselekedetei. És utána azoknak a rosszcselekedeteikből pakolnak rá, míg a Pokolba nem kerül.”

Itt a csőd állapotáról beszélt a Próféta (béke legyen vele), és ami feltűnő, hogy azt mondta: „Az én népemből” Tehát az, hogy muszlimok vagyunk, még nem jelent egyenes útlevelet a Paradicsomba.

Azok az emberek, akik Allahhal „kereskednek”, hűségesen szolgálják Őt. Állhatatosak Allah elrendelésével kapcsolatban, még akkor is, ha fájdalmas. És felajánlják ügyüket Allahnak, minden körülmények között. Olyan a belsőjük, mint a külsőjük, tehát nem képmutatók. Allah őket a következő módon dícséri a Koránban:

„Bizony, a muszlim férfiak és a muszlim nők, a hívő férfiak és a hívő nők, az engedelmes férfiak és az engedelmes nők, az igaz férfiak és az igaz nők, a türelmes férfiak és a türelmes nők, az alázatos férfiak és az alázatos nők, az adakozó férfiak és az adakozó nők, a böjtölő férfiak és a böjtölő nők, a szemérmüket őrző férfiak és a szemérmüket őrző nők, az Allahra sokat emlékező férfiak és az Allahra sokat emlékező nők – Allah megbocsát nekik, és hatalmas jutalmas készített elő nekik.” (Korán 33: 35)

Egy másik hasonló ája:

„Akik bűnbánattal fordulnak, akik imádkoznak, akik hálát adnak, akik böjtölnek, akik meghajolnak, akik leborulnak, akik megparancsolják azt, ami helyes, és megtiltják azt, ami helytelen, azok, akik betartják az Allah által kijelölt határokat. És mondj jó hírt a hívőknek!” (Korán 9: 112)

Egy harmadik idézet:

„És aki aláveti arcát Allahnak, és jót cselekvő, akkor bizony, a legmegbízhatóbb kapaszkodót ragadta meg. És Allahhoz tart a dolgok vége.” (Korán 31: 22)

Még egy idézet:

„A hívők csak azok, akiknek a szíve remeg, ha Allahot említik, és ha az Ő ájáit olvassák nekik, megerősödik a hitük, és Urukra hagyatkoznak. Akik megtartják az imát, és adakoznak abból, amivel elláttuk őket. Ők azok, akik az igazi hívők. Nekik fokozatok, magas rangok, szintek vannak Uruknál, megbocsátás, és kegyes gondoskodás.” (Korán 8: 2-4)

Az adás-vétel megnyilvánulása az, hogy elvégezzük a kötelező imákat, és törekszünk arra, hogy ezeket az imákat a mecsetben végezzük el, közösségben; hogy olvassuk a Koránt, hogy gyakran megemlékezünk Allahról, és sok önkéntes cselekedetet teszünk: böjtölünk, és adakozunk Allah útján.

Ennek a kereskedésnek a megnyilvánulása az is, amikor muszlim társunknak segítünk. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Elmegyek egy muszlim testvéremnek segíteni valamiben, jobb nekem, mint hogy ebben a mecsetben töltsek egy egész hónapot.” Tehát nagyobb jelentőségűnek tulajdonította a Próféta (béke legyen vele) a másoknak segítést, mint a mecsetben való ájtatoskodásnak. Persze ennek is megvan a maga jelentősége.
Ha gyakran olvassuk a Koránt, megerősít minket ebben a törekvésben. Például a következő idézetben is:

„És tartsátok meg az imát, és adjátok meg a zakátot, és adjatok dicséretes kölcsönt Allahnak. És bármi jót küldötök előre magatoknak, megtaláljátok azt Allahnál. Az jobb, és nagyobb a jutalma. És kérjétek Allah bocsánatát! Bizony, Allah Megbocsátó, Irgalmas.” (Korán 73: 20 alapján)

A sátánnal való kereskedés is létezik, ez egy vesztes kereskedés. A sátánnal történő kereskedés tárgya az evilág, ahogy beszéltünk is erről. De meg kell maradnunk azon az úton, ami az Allahhal való kereskedés útja.
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Paradicsomnak ára van. A Paradicsom felé emelkedőn vezet az út. A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Bizony, Allah áruja drága. Bizony, Allah áruja a Paradicsom.”
Tehát ne gondoljuk azt, hogy csak úgy, névleg muszlimokként automatikusan berepülünk a Paradicsomba. Egyáltalán nem biztos ez. A fenti tulajdonságokkal bíró emberek közelebb állnak a Paradicsomhoz, mint azok, akik azt gondolják, hogy csak úgy bekerülnek.
Allah segítsen minket azon az úton, hogy mindig méltónak találjuk a Túlvilágot arra, hogy áldozatot hozzunk, és Allah felé törekedjünk.
Allah áldjon benneteket.

Fordította: Guessous Zekeria