Egy Korán idézettel kezdem:

„Ti emberek! Féljétek Uratokat, és féljetek egy Napot, amikor egyetlen apa sem használhat semmit a fiának, és a fiú sem használhat semmit az apjának. Bizony, Allah ígérete igaz. Ne tévesszen meg hát benneteket az evilági élet, és ne tévesszen meg benneteket a Megtévesztő, Allahhal kapcsolatban. Bizony, Allah, Nála van az Óra tudása, és Ő küldi le az esőt, és Ő tudja, hogy mi van az anyaméhekben. És egyetlen lélek sem tudja, hogy mit fog szerezni holnap, és egyetlen lélek sem tudja, hogy milyen földön fog meghalni. Allah a mindent Tudó, a mindent jól Ismerő” (Korán 31: 33-34)

Egy erényre hívta fel testvérünk a figyelmet. Egy olyan erényre, ami nélkül vadállattá válik az ember. Egy olyan erényről hallottunk ma, ami nélkül az ember fogyasztógéppé válik, és nem nincs tekintettel arra, hogy milyen következményei vannak tetteinek. Az Istentől való félelem, az istenfélelem erényéről beszélt testvérünk.

A legtöbb ember úgy él, hogy ahol kiskaput talál, ott kimegy; és nem az vezérli az életét, hogy egy napon el kell számolnia Allah előtt. Pedig egy napon minden kicsiért és nagyért számot kell adni. Az a világ, ami ránk van bízva, az valóban ránk van bízva. Ki ki a maga saját területén kell, hogy vigyázzon rá. Az apa az otthonában, a munkahelyén, az emberek között; hogy mit tesz, nem mellékes. Ugyanígy az anya, a gyermek, vagy mindenki más; akármilyen helyzetben is vagy, rád van bízva valami. A muszlim pedig tudatában kell legyen annak, hogy ami rá van bízva, az nem véletlenül alakult úgy, Allah szánta neki, amiben éppen él.
Az istenfélelem arabul Al-Khashiya, khashiyat-Allah.
Egy másik idézetre is felhívta a figyelmet testvérünk.

„De amikor a Nagy Katasztrófa eljön; a Nap, amikor az ember emlékezni fog, hogy miért igyekezett, és a Pokoltűz láthatóvá tétetik mindenkinek, aki lát.” (Korán 79: 34-36)

Mielőtt folytatnám az idézetet, el kell mondanom, hogy a Korán tele van olyan jelenetekkel, amikor az ember szinte filmszerűen látja azt, amit látni fog az Ítéletnapon. Képzeljük el magunkat ebbe a szituációban: Allah újra kihoz minket a sírokból, és oda sietünk. És van olyan ember, aki már tudja, hogy a Pokolban fog lakni, míg mások tudják, hogy a Paradicsom lesz az otthonuk.

„És aki tévelygésbe ment, és jobban szerette az evilági életet, hát bizony, annak a Pokoltűz lesz a menedéke.” (Korán 79: 37-39)

Lakhelye – nem látogatásra megy oda. Vannak emberek, akik örökké ott időznek majd, és nem jönnek ki onnan.

„De aki félte az Ura előtt állást, és megtartóztatta az alsóbb énjét az alantas vágyaktól, hát bizony, neki a Kert a menedéke.” (Korán 79: 40-41)

Hallottam azt a mondást, hogy a legjobb tanácsadó a halál. Amikor már ott tartunk, hogy ebből a világból el kell mennünk, és visszanézünk evilági életünkre, és tudjuk, hogy minden dolognak lesz következménye; abban a pillanatban, amikor az ember haldoklik, az evilági élet szertefoszlik; az evilági életben lévő minden dolog értéktelen lesz számunkra. És az egyetlen érték a számunkra a cselekedet lesz, amit Isten szeretetét figyelembe véve, istenfélelemből tettünk.

Ez a kettő, az Isten szeretet és félelme összefér egymással. Mert nem teremtmény felé, hanem a Teremtő felé gyakoroljuk ezt. Ha az ember kipróbálja ezt, egy társas érzést hagy benne: Isten társaságát élvezi az ember, amikor ezt az érzést tudja a szívében.

Nagyon elgondolkodtató ez. Sokan mondják az Istenfélelemről, hogy Istentől nem kell félni, az Isten jó, Megbocsátó. Ez teljesen igaz, hiszen Megbocsátó. De azt ne felejtsük el, hogyha az Istenfélelmet kiiktatjuk a szívünkből, akkor milyen felelőtlenséget fogunk majd tenni. Ezt látjuk magunk körül a világban. És látjuk magunkban is, hogy rossz cselekedeteinket igenis visszatartja az, amikor az ember tudatában van annak, hogy egy olyan Isten áll fölötte, Aki el fogja majd számoltatni őt.

Más szóval élve a felelősségtudatunkat növeli ez az erény. Felelősségtudat nélkül pedig senkire semmit nem lehet rábízni.

Az ember az istenfélelem erényével élve egy félelemmentes életet él ebben a világban és a Túlvilágon is. A Koránban ezt olvashatjuk:

„…Akkor aki a vezetést követi, annak nem kell majd félni, és nem fog szomorkodni.” (Korán 2: 38 alapján)

„…Akik hittek Allahban, és az Utolsó Napban, és jótetteket cselekedtek, nekik meglesz a jutalmuk Uruk előtt. És nem kell félniük, és nem fognak szomorkodni.” (Korán 2: 62 alapján)

„De nem! Aki az arcát aláveti Allahnak, és jókat cselekvő, annak megvan a jutalma Uránál. Annak nem kell majd félni, és nem fog szomorkodni.” (Korán 2: 112)

Tehát az ember cselekedeteinek vannak következményei. Ha az ember Istenfélő, akkor pontosan az ellenkezője a következménye, hiszen nem lesz mitől félni - hiszen Allah társaságát élvezi, az Ő gyámolítását. Nagyon sok hasonló idézet van a Koránban:

„És nem másért küldtük el a Küldötteket, mint örömhírhozóként és figyelmeztetőként. Tehát aki hisz, és jókat cselekszik – ők nem fognak félni, és nem fognak szomorkodni.” (Korán 6: 48)

„Bizony, akik azt mondják: a mi Urunk Allah, aztán szilárdan kitartanak ebben, nekik nem kell majd félni, és nem lesznek szomorúak.” (Korán 46: 13)

Ezek a mondatok függetlenek attól, hogy az ember milyen pozícióban van, mennyi pénze van, milyen végzettsége van. Nem ettől függ a félelemmentesség és a szomorúság-mentesség. Attól függnek, hogy ki mit tett.

Ezekben az ájákban azt láthatjuk, hogy a javítók, az egyenes úton járók, az Allah útján küzdők, és azok, akik a világot jobbá teszik, nekik lesz az a sorsuk, hogy nem kell félniük és nem fognak szomorkodni.

Az ember - ha ezt a tulajdonság nem kap elég helyet, és nem elég hangsúlyos (ezt cselekedeteink árulják el)  akkor - gondolja végig újra az életét: hogyan tovább? Mert amilyen mértékben van ez a szívünkben, olyan mértékben válik jóvá, kellemessé és nyugalommal telivé az életünk. Egyenesen arányos ezzel a túlvilági sorsunk is.

Az evilági életünk azért válik nyugodtabbá, mert az ember, amikor Istent féli; az emberekkel való bánásmódjában, a velük való üzletelésében; amikor Allahot féli akkor, amikor hatalma lenne kihasználni másokat, de mégsem tesz így, nyugalom tölti el a szívét, és nyugodtan alszik el az ember. A Túlvilági jutalomról nem is beszélve. Kertek várják őt, ahogy az áják is bizonyítják.

Köszönjük testvérünknek ezt az emlékeztetőt. Segítsen minket Allah ezen az úton, és tegyen minket az Istenfélők közé. Allah áldjon benneteket.

Fordította: Gessous Zekeria