A Luqman szúra volt a mai téma. A sejk felhívta a figyelmet ennek a szúrának a kincsére. Egy tanítóval állunk szemben, Luqmannal. Luqman éppen tanítja a fiát az élet kezdetén; útravalót ad neki. Ha egy kicsit megállunk, akkor a tanításai mélységét is fel tudjuk fogni, és vele együtt tanulunk.

Hogy Luqman egy próféta lett volna, vagy egy bölcs ember, arról megoszlanak a vélemények. Egy biztos: bölcsesség adatott neki. Allah a Koránban meg is erősíti ezt:

„És bizony Luqmannak megadtuk a bölcsességet: Legyél hálás Allahnak. És aki hálás, az csak saját magáért hálás. És aki hálátlan, hát bizony Allah Gazdag, a dicséret Birtokosa.” (Korán 31: 12)

A bölcsesség nagy kincs, a Korán többször is kiemeli ezt a kincset. A bölcsesség nem más, mint megtenni valamit a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő módon. A Koránban például ezt találjuk:

„Bölcsességet ad annak, akinek akar. És akinek bölcsesség adatott, annak bizony nagy jó adatott...” (Korán 2: 269 alapján)

A Luqman szúrában több megállót is találunk. Többször meg kell, hogy álljunk, elgondolkodva az ájákon. Az elsőnél, ahogy a tanítás kezdődik:

„És mikor Luqman azt mondta a fiának, tanácsot adva neki: „Fiacskám, ne társíts Allah mellé...” (Korán 31: 13 alapján)

Már maga a szituáció, hogy az apa a fiához szól. A sejk kiemelte itt azt a felelősséget, amit az apa a gyermeke iránt kell érezzen. Az apa, aki sok mindent megtapasztalt. Az istenfélő apa Istenfélelemre inti gyermekét, mert nem akarja neki a rosszat. Felelősséget érez iránta nem csak evilági értelemben, hanem felelősséget érez iránta amiatt is, hogy az evilági boldogság után a túlvilág boldogságnak is részese legyen.
A jóravaló apa és anya tudja, hogy a gyermeke követni fogja. Tudja, hogyha rosszat tesz, ha például nagyképű, vagy hazudik, akkor a gyermeke sem remélhet jobbat. Ugyanis a gyermek követi az anyját és az apját. És a fordítottja is igaz többnyire. Hogyha igyekszik egyenes úton haladni, akkor a gyerek is ezt az utat fogja követni. Legalábbis jó mintát szolgáltat a gyermekének, aki aztán eldönti, hogy ezt az utat követi-e vagy sem.

A Próféta (béke legyen vele) ennek a jelentőségét nagyon kiemelte. És tanításaiban a következőt is megtaláljuk: „Minden újszülött a fitra (természetes istentudat állapota) szerint születik. A szülei teszik őt zsidóvá, kereszténnyé, vagy tűzimádóvá."
Allah tehát tiszta állapotban hozza életre az embert. Aztán az ember dönt a végén, hogy milyen utat követ. De itt nagyon nagy szerepe van a szülői nevelésnek. A Koránban találjuk a következő áját:

„Ti, akik hisztek! Védjétek magatokat és a családotokat egy Tűztől, amelynek a tüzelője az emberek és a kövek…” (Korán 66: 6 alapján)

Ez egy nagyon fontos ája azzal kapcsolatban, hogy az ember nem csak magáért, hanem a keze ügyében lévő gyermeke iránt is nagy felelőséggel tartozik.
Ali Ibn Abu Talib, a Próféta (béke legyen vele) unokatestvére azt mondta: „tanítsátok őket és neveljétek őket.”
Más személy pedig ezt mondta: „Cselekedjetek Allahnak engedelmeskedve, és óvakodjatok az Allahnak való ellenszegüléstől. Szólítsátok családtagjaitokat az Allahra való megemlékezésre, és Allah megment benneteket a tűztől.”
Ez egy amánah mindannyiunk számára. Egy édes amánah, ha úgy élünk vele. És ez egy csodálatos tapasztalás is, amikor az ember a jóra tanítja gyermekeit.
A Próféta (béke legyen vele) azt is mondta: „Mindannyian pásztorok vagytok, és mindannyian számon lesztek kérve a nyájatokért.” A vezető pásztor, és számon lesz kérve azokért, akik rá vannak bízva. A férfi, az apa, pásztor a családja számára, és felelős értük. Az anya szintén pásztor férjének házában, és felelős azért.

A Próféta (béke legyen vele) azt is mondta: „Allah számon kér mindenkit arról, amit rábízott, hogy megőrizte-e azt, vagy elkótyavetyélte.” Azt mondta ezután: „Az ember számon lesz kérve háza népéért is a túlvilágon.”
Továbbá azt mondta: „Allah akárkire rábíz valamit, és megcsalta, elhanyagolta azt, ami rábizatott, annak Allah megtiltotta a Paradicsomot.”

Nagyon kemény szavak ezek. Az ember számára ez nem egy választható dolog. Ahogy ránk bírta önmagunkat, úgy bízta ránk a családunkat. És minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy a világnak olyan embereket adjunk át, akik jobbá teszik azt, vigyáznak rá; olyan embereket adjunk át, akik örömet lelik a szolgálatban, és hívják a többieket ehhez az örömhöz. De ha nem gondozzuk a gyermeküknet, akkor elgazosodik, és nem lesz erős; nem lesz belőle olyan fa, ami gyümölcseit bárki arra járónak adhatják.

A történetben azt a szót használja Allah: „tanácsot adva neki”. Ez egy kulcsszó: tanácsadás. Jó tanácsot adott neki. Nem azt mondta Allah, hogy szólt hozzá, hanem azt, hogy jótanácsot adott neki. Ez egy olyan kifejezés, ami a gyengédséget tükrözi.
A fiacskám kifejezést használja. Ez egy nagyon bensőséges megszólítás. Tükrözi azt az alaphelyzetet, ami egy apa és a gyermeke között kell legyen: a szeretet, a könyörület kapcsolata. Ezt a kifejezést találjuk a Korán más részeiben is, például Ábrahám (béke legyen vele), amikor álmában Allah arra szólította, hogy áldozza fel a fiát; másnap elmondta a fiának, hogy mit álmodott:

„És amikor már elég idős volt ahhoz, hogy vele járjon, azt mondta: fiacskám, bizony láttam az álmomban, hogy feláldozlak téged. Nézd, mit gondolsz erről? Azt mondta: Apácskám! Tedd, ami parancsoltatott neked. Ha Allah úgy akarja, türelmesnek találsz majd engem.” (Korán 23: 102)

Izmail tudta, hogy az apja nem akar neki rosszat, bármennyire is megbotránkoztató esetleg mások számára ez. De a kapcsolat köztük teljesen más szinten volt. Már a megszólításokból is látszik, hogy közeli kapcsolat volt kettejük között.
Még Noé is, amikor a fiához szólt, aki hitetlenként halt meg, és elvitte az özönvíz. Még ő is úgy szólította a fiát:

„És hajózott velük a hegyhez hasonló hullámokon, és Noé hívta a fiát, aki külön volt tőlük: Fiam, szállj fel velünk, és ne legyél a hitetlenekkel.” (Korán 11: 42)

Luqman ugyanezt az utat követte: ezt a bensőséges, szeretetteljes környezetet igyekezett megteremteni fiának, miközben tanította őt.

De mire tanította a fiát? Vajon azzal kezdte, mit illik és mit nem? Vagy kiabált vele? Nem. Mindenekelőtt az Istenhez való kötödésre hívta fel a figyelmet. Hiszen ez az alapja mindennek. Az Istenhez fűződő kapcsolat. Ha Istenhez szeretetteljes kapcsolat fűz minket és gyermekeinket, ha olyan érzés van az emberben az Isten iránt, hogy felelőséggel tartozik Isten felé, akkor a többi, a jó út követése, a jótettek megtétele, és a rossztól való óvakodás magától érthetődő lesz.

Ez a dolog, ez az elv, hogy Istennel, és istentudattal kezdődik minden, természetesen a többi prófétánál is így volt. Allah Küldötte (béke legyen vele) mondta, hogy Noé, amikor eljött hozzá a halál, azt mondta a fiának: „A Nincs más isten Allahon kívül tanúsítását kötöm a lelkemre. Mert a hét eget és a hét földet, beletennénk egy serpenyőbe, és ezt a szót a másikba, ez a szó nehezebbnek bizonyulna."

A Koránban találjuk az alábbi áját:

„És Ábrahám megparancsolta a fiainak és Jákobnak: Fiaim! Allah kiválasztotta nektek a vallást, hát ne haljatok meg másként, mint muszlimként!” (Korán 2: 132)

Gyakorlatilag minden próféta ezt tette első helyre: az Allahhoz tartozást.
A Prófétának (béke legyen vele) van egy mondása, amikor éppen tanított egy ifjút. Azt mondta neki: „Ó, ifjú. Én szavakra tanítalak téged, figyelj. Őrizd meg Allahot, és Allah is megőriz téged. Őrizd meg Allahot, magad előtt fogod Őt találni. Ha kérsz, akkor Allahtól kérj. Ha segítségre van szükséged, akkor kérj segítséged Allahtól. És tudd, hogy ha az emberek közössége összegyűlne azért, hogy valamit használjanak neked, nem fognak neked használni, csak annyival, amit Allah megírt. És ha összegyűlnének azért, hogy ártsanak neked valamiben, nem fognak ártani neked, csak abban, amit Allah megírt számodra. Felemeltettek a tollak, és megszáradtak az iratok.”
Itt is lehet látni, hogy a Próféta (béke legyen vele) tanításában Allahra hívja fel a figyelmet. Az Allahhoz való tartozás fontosságát, és édességét emeli ki. Ebből következik minden más jó.
Egy másik alkalommal Moádot tanította, mondván: „Ó Moád, tudod Allah jogát a szolgái felé? És tudod azt, hogy a szolgáknak milyen joga van Allah iránt?” Ő azt felelte, Allah és Küldötte jobban tudja. A Próféta (béke legyen vele) így folytatta: „Allah joga szolgái felé, hogy kizárólag Őt szolgálják, és ne társítsanak Vele senkit. És a szolgák joga Allah felé, hogy ne büntesse meg azt, aki nem társít Vele senkit.”

Itt óriási alapelvről beszélünk: az ember kinek akar megfelelni, Allahnak-e vagy valaki másnak. Allahnak akar-e megfelelni, vagy a vágyainak. Ez a kérdés. Ha erre a kérdésre mindig helyesen válaszolunk, akkor Allahot választjuk, nem pedig az igazságtalanságot. De ha nem így teszünk, akkor olyan hatalomnak fogunk fejet hajtani, ami nem Istentől való. Egy olyan hatalomnak akarunk megfelelni, ami nem Isten: egy tökéletlen, torzulásoktól nem mentes hatalomnak. Ez pedig nagyon veszélyes. Úgyhogy ez az első elv, amit Luqman a gyermekének tanított.
A sejk azt mondta, hogy a következő beszédekben folytatja ezt a sorozatot, hiszen nagyon lényeges tanácsokat tartalmaz ez a szúra. Isten engedelmével folytatjuk, addig is Allah áldjon benneteket.

Fordította: Gessous Zekeria