Felhívta a figyelmet arra, hogy az ember az evilági életnek a darálójában gyakran megfeledkezik arról, hogy mik a kötelességei. Ha egészséged van, ha pénzed van, miért halogatod a zarándoklatot? Az egész beszédben azt hangsúlyozta, hogy milyen áldásos hatásai vannak a zarándoklatnak, ennek a gyönyörű Istenszolgálatnak.

A szolgálatokra egyébként nem Allahnak van szüksége, hanem magának az embernek. Az Istenszolgálatok által közeledhetünk Allahhoz, és minden Iistenszolgálatnak megvan a maga jelentősége, és a maga gyógyító ereje.

Ahogy láttuk, Ramadánban a türelem, az őszinteség gyakorlása volt a legnagyobb lecke. A Zarándoklatban az Allahnak való felajánlás. Ez minden Istenszolgálatot érint, azon kívül a muszlimok nagy konferenciájához szokták hasonlítani az iszlám zarándoklatot.
Az emberek egyforma ruhában, egy Istennek, egy helyszínen imádkoznak függetlenül attól, hogy milyen társadalmi osztályból, gazdagon vagy szegényen érkeztek; mindannyian egy helyen vannak. Az ego háttérbe szorítása, Istennek magasztalása van központban.

Ebben az Istenszolgálatban gyakoroljuk a megbocsátást egymás iránt, gyakoroljuk a toleranciát. Gyakoroljuk az egymás iránti elfogadást; mind-mind a zarándoklat során. A többmilliós tömeg egy helyen és egyet akarva teszi a dolgát. Eközben nem csoda, hogyha valaki például rálép a másik lábára, vagy kicsit meglöki, mert őt is meglökte valaki. Ilyenkor toleránsan, és türelemmel kell lenni.
Több Korán idézet is arra hívja fel a figyelmet, hogy nehogy elmulasszunk dolgokat, amiket meg kell tennünk:

„Ti, akik hisztek! Féljétek Allahot, és minden lélek azt nézze, hogy mit küldött előre holnapra; és féljétek Allahot! Bizony, Allah nagyon jól ismeri, amit tesztek. És ne legyetek olyanok, mint azok, akik elfeledkeztek Allahról, ezért Ő elfeledtette velük saját magukat. Ők azok, akik megátalkodtak a bűnben.” (Korán 59: 18-19)

Tehát mindezt az idejében kell tegyünk. Ezt az élményt, hogyha nem koncentrálunk a Zarándoklatra, és nem készülünk rá, kicsi az esélye, hogy megtapasztaljuk. Eltelnek az évek, megöregszünk, megbetegedünk; jön olyan az idő, amikor már nem tudunk a házból sem kimenni. Akkor nagyon nagy szomorúságban leszünk.
Allah a Koránban azt mondja:

„A zarándoklat ideje a jól ismert hónapok. Aki zarándoklatra kötelezte magát ezekben, akkor számára tilos a szexuális kapcsolat, és a rosszcselekedet és a vitázás a zarándoklat során. És bármi jót tesztek, Allah tudja. És vigyetek útravalót a zarándoklatra, de a legjobb útravaló az istenfélelem. Féljetek Engem ti, akik gondolkodtok!” (Korán 2: 197)

A Próféta (béke legyen vele) egy, a Zarándoklatot érintő beszédben azt mondta: Ó ti emberek, Allah előírta nektek a zarándoklatot. Hát zarándokoljatok!
Mint mondtuk, a Zarándoklat ezért kulcshelyet foglal el az iszlámban. Az öt pillér egyike, amit mindannyian tudunk. A zarándoklatot ugyanakkor nem minden évben írta elő Allah, hanem egyszer az életben. Nem lennénk rá képesek, hogy minden évben elvégezzük. Az iszlámban egyébként ez jellemző, hogy vannak kötelező dolgok, amelyeket mindenféleképpen meg kell tennünk, és vannak önkéntes dolgok. Zarándokolhatunk minden évben, de Allah csak egyszer írta elő kötelességként.
A Próféta (béke legyen vele) a Zarándoklat minőségére is felhívta a figyelmet, mint ahogy mindig felhívja a figyelmet az elvégzett munka minőségére. Azt mondta, hogy aki elmegy a Házat meglátogatni, nem él nemi életet, és nem szegül ellen Allahnak, az olyan tisztán tér vissza, mint ahogy az anyja világra szülte. Tehát nem csak egy látszat zarándoklatot vár el tőlünk Allah. És ez muszlimként minden dolgunkra vonatkozik. Az átélés, a szolgálat jó elvégzése elengedhetetlen.

Ibn Maszoudot kérdezték egyszer ugyanezzel kapcsolatban, és ő így válaszolt: „Hogyha tiszta a szándékod, és tiszta a forrásod (nem loptad, vagy más tilos módon szerezted a pénzt), a Sátán távol marad tőled, akkor úgy térsz vissza, mint azon a napon, amikor édeanyád megszült.
A jól elvégzett zarándoklatra a Próféta (béke legyen vele) azt mondja, hogy nincs más jutalma, mint maga a Paradicsom. Tehát teljesen megtisztul az ember.

Egy másik hadith szerint pedig azt mondja, hogy nincs kitüntetettebb nap Arafah napjánál, amikor Allah megmenekíti az embert a Pokoltól, és Allah a Hozzá méltó módon dicsekszik az angyaloknak azokkal a szolgákkal, akik Arafah hegyén fohászkodnak, és Felé emelik a kezüket.

A Zarándoklat felér Allah útján való küzdelemmel. Aisha, a Próféta (béke legyen vele) felesége kérdezte egyszer a Prófétát (béke legyen vele): „Ó Allah Küldötte, nem mehetnénk harcolni veled?” De ő azt mondta: „A legnagyobb dzsihád számotokra az elfogadott zarándoklat.” Aisha azt mondta, hogy azóta egy évet sem hagyott ki zarándoklat nélkül

Azt is mondta a Próféta (béke legyen vele): „Kövessétek a zarándoklatot kis zarándoklattal (umrával), mert azok távol tartják a szegénységet és a bűnöket, úgy, ahogy megtisztítja a fújtató a vasércet a salaktól.”

Azt is mondta, hogy három féle ember van Allah őrzésében, védelmében. Az az ember, aki elhagyta az otthonát és ment a mecsetbe, az, aki Allah útján ment harcolni, és a zarándok. Úgy kell ezt érteni, hogy ha életben marad, akkor Isten áldást hoz az életére, és hatalmas kegyeket ad neki; ha meg útközben meghal, akkor mártírként hal meg. Micsoda kitüntetés ez!

Ha egy kicsit is komolyan vesszük ezeket a mondásokat, akkor az ember jobban fókuszál ezekre a dolgokra, és megadja az azt megillető jelentőségét a dolgoknak. Tehát az embert tudatosságra igyekezett nevelni a Próféta (béke legyen vele). Ne csak úgy éljünk és lógjunk a levegőben. Allah ezt igazolva mondta:

„Mondd: Allah kegyének és a kegyelmének, annak örvendezzenek. Ez jobb, mint amit felhalmoznak.” (Korán 10: 58)

Allah tehát a versengésre motivál minket. Ne olyan versengésre gondolj, mint az evilági, ahogy az egyik a másikat letaszítja az útról; a közös igyekezet, egymást figyelve, hogy motiválja az egyik ember a másikat; hogy én is tudok olyan lenni, mint ő; és Allah felé veszem az utam, egymást erősítjük ezen az úton. Allah azt mondja a Koránban:

„Versengjetek Uratok megbocsátásáért, és egy Kertért, amelynek a szélessége olyan, mint az egeké és a földé – előkészíttetett azoknak, akik hisznek Allahban és a Küldöttében. Ez Allah kegye, annak adja, akinek Ő akarja.” (Korán 57: 21)

A Próféta (béke legyen vele) híres mondása: „Igyekezzetek jót tenni, mert jönni fognak a próbatételek, mint a sötét éjszaka próbatételei. Az ember reggel hívőként ébred, és hitetlenként éri meg az éjszakát. És hívőként fekszik le, de reggel hitetlenként ébred. Eladja a vallását evilági előnyökért.”

Tehát nagyon vigyázzunk; nagyon figyeljünk, mert nagyon könnyen el lehet bukni. Tehát a jócselekedeteket igyekezzünk megtenni, ha képesek vagyunk rá.

Fennmaradt a Próféta (béke legyen vele) társai között, mindig azt mondták: „Tegyél a fiatalságodban valamit a öregkorodra, és tegyél szabadidődben valamit, amit már nem tudsz megtenni az elfoglaltságodban. És tegyél jót egészségesen, mielőtt beteg leszel. És tegyél az életedben jót, mielőtt meghalsz.” Tehát vigyázzunk, hogy nehogy elvegye a figyelmünket az evilág.

Gyakorlatilag ezt kötötte a lelkünkre a sejk a mai beszéd kapcsán. Általánosságban azt, hogy megfelelő dolgot, megfelelő időben és megfelelő módon tegyünk. Ezen belül a zarándoklatról beszélt, aminek az ideje hamarosan eljön; aki képes rá, aki jó erőben van, megvan a rávaló tiszta pénze, az ne tétovázzon, és ne várjon. Isten tudja, hogy a következő zarándoklatot megéri-e bárki is közülünk.
Allah vezessen minket az Ő egyenes útjára, és segítsen minket a jócselekedetekben. Allah áldjon benneteket.

Fordította: Gessous Zekeria