Az idő (kihasználása) 2019-04-19

mme kozpontA beszédet Sejk Fares Al Qudaimi tartotta a Budapest Mecsetben. Az elhangzott pénteki beszéd tartalmi összefoglalása.

Dicsőség Allahnak, a Világok Urának. Tiéd a dicsőség, Uram, az iszlám miatt. Tiéd a dicsőség a hitért és a Koránért, Tiéd a dicsőség mindenért. Tanúsítom, hogy Allahon kívül nincs más Isten, és tanúsítom, hogy Mohammed az Ő küldötte. Allah áldása és békéje legyen vele és háza népére.


„Ti hívők! Féljétek Allahot igaz istenfélelemmel! És ne haljatok meg addig, amíg muszlimok nem lettetek” (Korán 3: 102)

„Ti emberek! Féljétek Uratokat, aki egyetlen lélekből teremtett benneteket, és belőle teremtette meg a társát, és belőlük sok férfit és nőt sokasított...” (Korán 4: 1 alapján)

„Ti, akik hisztek! Féljétek Allahot és szóljatok helyénvaló szót. Ő a helyes cselekedetre fog vezetni és megbocsáltja a bűneiteket. És aki engedelmeskedik Allahnak és a Küldöttnek, az bizony hatalmas győzelmet aratott.” (Korán 33: 70-71)

Drága testvéreim, álljunk meg egy pillanatra, és emlékezzünk meg egy olyan dologról, ami talán az egyik a legfontosabbaz életünkben. Ez az idő maga. Ezért A Bukhari gyűjteményében találjuk azt a hiteles haditht, amely szerint a Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy két dologgal vannak bajban az emberek, azaz kevés ember van, aki kihasználja ezt a két dolgot. Két dologban veszteségben vannak az emberek. Mik ezek – kérdezték a társai. Az egyik az egészség, a másik pedig az idő.

Hány ember élt nyolcvan-száz évet, és nem lett több általa? Nem tanított, nem tett jobbá semmit. Olyan, mint hogyha nem is élt volna. Az egészsége, és az idő, a szabadidő. Mennyi szabadidő van? Mennyi olyan idő van, amely csak úgy elmegy? Veszteségben vannak azok az emberek. Ahelyett, hogy az ummának felemelkedésére foldították volna az idejüket, nem teszik ezt.

Fontosabb, és értékesebb az idő mindennél. Mert az idő nem olyan, mint a pénz. A pénzt vissza lehet szerezni, de az időt nem lehet visszahozni. Az időt töltsük meg a segítségnyújtással. Az idő az az edény, amibe a jócselekedet tesszük. Nézzétek meg azokat a népeket, amelyek fel tudtak állni, és rövid időn belül újra a népek élére tudtak visszazárkózni.
Muszlimként különösen figyelnünk kell erre, mind evilági, mind túlvilági értelemben.

Nézzétek meg a fiatalságot; egy ideig tart, talán 20-30 évig, utána pedig bánkódik az ember, hogy bárcsak visszatérne. De hol voltál, amikor fiatal voltál? Fenhéjáztál, visszaéltél az erőddel. Most használd az idődet. Most közeledj Allahhoz.

A Próféta (béke legyen vele) hagyott nekünk egy nagyon fontos tanácsot.

„Használj ki öt dolgot, mielőtt öt dolog bekövetkezne: A fiatalságodat, mielőtt megöregszel; az egészségedet, mielőtt megbetegszel, a gazdagságodat, mielőtt szegény leszel, a szabadidődet, mielőtt elfoglalt leszel és az életedet, mielőtt meghalsz.”

Öt dolgot használj ki öt előtt. Az életedet a halálod előtt. Mert halálodban már nem tehetsz semmit. A Koránban az van:

„...Uram! Nem adsz nekem haladékot egy kis időre, hogy adakozhassak, és a jóravalók közül lehessek?” (Korán 63: 10 alapján)

Dehát most élsz, most tegyél jót. Használjátok az időt most. Ami elmúlt, elmúlt. A mostani pillanatra koncentrálj; Allahnak szánd ezt a percet, Neki ajánld fel a cselekedeted. Hívj Allahhoz. Légy jó édesanyádhoz és édesapádhoz; azokhoz, akikkel együtt élsz, vagy együtt dolgozol velük, légy jó hozzájuk, légy a jócselekedet szimbóluma.

Ha felhasználnánk az időnket, amikor várunk a villamosra, hány perc?! Rengeteg perc megy el.
Használj ötöt öt előtt. Mik ezek – kérdezte a Prófétától (béke legyen vele) Aisha. Ő azt felelte: életedet halálod előtt. Mielőtt megbánnád, hogy nehogy olyan helyzetbe kerüljél, amikor már a megbánásnak nem lesz haszna. Akár legyél kicsi, akár nagy. Bármikor tehetsz, még akkor is, ha öreg vagy, ha fiatal vagy. Használd az életedet halálod előtt.

A második: használd az egészségedet betegséged előtt. Nézd azokat az embereket, akik betegek lettek, és nem tehetnek már semmit. Olyan nem tesznek már meg, mint amikor egészségesek voltak. Mi is emberek vagyunk és megbetegedhetünk. Tegyünk most, amikor még megtehetünk valamit.

A harmadik: gazdagságodat szegénységed előtt. Most kell adakozni; azt az energiát fordítani a jóságra, ami a kezedben van. Azt a képességet: pénzedet, hatalmadat, most használd, te, akinek a kezében van a vagyon. Itt jön a ramadán, használjuk a jóságra, a gyengék megsegítésére, az iszlám központok megsegítésére használd vagyonodat; használd a jó folyamatok elősegítésére. Most, amikor pénzed van, most menj haddzsra, és ne akkor, amikor szegény leszel. Most, hogy a pénz a kezedben van, tedd meg, amit megtehetsz.

A negyedik: használd szabadidődet elfoglaltságod előtt. Amikor fiatal vagy, még nincsenek azok a kötelességek, amelyek majd házasemberként jelennek meg. Amikor szabadidőd van, most tanulj meg új nyelvet; legyél kiváló a szakmádban. Fiatal vagy? Akkor böjtölj sokat; kelj fel éjszakai virrasztásra. Tegyél olyat, amit később már nem fogsz tudni megtenni. Sokszor mondjuk fiataloknak, hogy jöjjenek, de keresik a kifogásokat, mondván éjszakáznak, stb. De ha családod lesz, már nem lesz annyi időd, mint amikor fiatal vagy.

És végül fiatalságodat öregséged előtt. Mindenkinek szól ez a jótanács. Még a nem muszlimoknak is szól ez. És ha ezt komolyan venné az emberiség, akkor biztos, hogy előrelépne.

A Próféta (béke legyen vele) amánaként tekintett az időre. Azt mondta, hogy az ember lába nem mozdulhat az Ítélet Napján, amíg nem lesz megkérdezve a következőkről: meg lesz kérdezve az életéről, hogy mivel töltötte; jóra, vagy rosszra használta-e; és fiatalságát mivel töltötte, vagyonát miből szerezte és mire költötte, és a tudás, amit megszerzett, azt mire használta fel, és mit tett az alapján.
A Próféta (béke legyen vele) milyen gyorsan, huszonhárom év alatt felépített egy egész államot, egy egész társadalmat Alalh segítségével. Az umma, amikor ezt komolyan vette, és erőfeszítést tett...

„És azok, akik harcolnak mibennünk, azoknak megmutatjuk az útjainkat...”

Amikor ennek a szellemében tették a dolgokat, komolyan vették a perceket, a napokat, akkor élére álltak az emberiségnek, és értékeket tudtak az emberiségnek nyújtani; azt, ami később a civilizációk alapja lett. Amikor valóra váltották azt, amit az iszlám a lelkülre kötött.

Jön a Ramadán. Egy hónapunk van arra, hogy kihasználjuk, hogy közeledjünk Allahhoz.

 

Dicsőség Allahnak, a Világok Urának. Tanúsítom, hogy Allahon kívül nincs más Isten, és tanúsítom, hogy Mohammed az Ő küldötte. Béke legyen vele, és háza népére, és társaira.

Drága testvéreim. Hogyha belenézünk a Koránba, és a szunnát tanulmányozzuk, akkor megtaláljuk azt, hogy milyen hatalmas jelentősége van az időnek. Az éjszaka hetvennégy helyen van megemlítve, a nappal pedig ötvennégy helyen. Allah azt mondja:

Szolgálatotokra állítottam a napot és a holdat, akik folyamatosan mozognak. És rendelkezésetekre állította a nappalt és az éjszakát.

Tehát az időre nagyon sok féleképpen találunk utalást a Koránban. Az imákról is lehet beszélni. Allah nagyon sok helyen esküdött az időre. Allah megesküdött a délutánra, az éjszakára, és nagyon sok időhöz kötődő fogalomra esküdött. Azért, mert kiemelt jelentősége van az időnek. Allah ugyanis csak hatalmasra esküszik.
Ibn Maszoud, a Próféta (béke legyen vele) társa volt. Nagyon jól tudta a Koránt. Ő azt mondta: „Nem sajnálok semmit annyira, mint egy olyan napot, aminek lement a napja, csökkent az időm a halálig, de a cselekedetem nem nőtt.”
Hasszan Maszri pedig azt mondta: „Ó, Ádám fia, te napok összessége vagy. Eltelik egy nap, eltelik egy rész belőled.”
Omar Ibn Abdulaziz pedig azt mondta: „Ó, Ádám fia, a nappal és az éjszaka dolgoznak rajtad. Ezért dolgozz te is azokon (vagyis cselekedj).”
Van még egy bölcsesség: „Akinek a mája olyan, mint a tegnapja, az a vesztesek közé tartozik.”

Nagyon értékes az idő, különösen Ramadánban. Most van Shábán hónap, nagyon fontos, hogy készítsünk fel a lelkünket, hogy Ramadánt úgy fogadjuk, hogy felkészültek legyünk arra, hogy kihasználjuk ezt a hónapot. Tervezzük meg ezt a hónapot. Tegyük olyan állomássá, amely egy új indulás Allah felé, egy új útrakelés Allah felé. Az ember szívdobogása utal arra, hogy az életünk percek és másodpercek.

Allah bocsásson meg mindannyiunknak Béke és áldás legyen Allah Küldöttére. Ó Allah, könyörülj meg rajtunk, ne hagy közöttünk egy szerencsétlent se. Bocsáss meg nekünk, szüleinknek, gyerekeinknek, tanítóinknak. Aki itt van, bocsáss meg neki, és nyisd meg a szívét a jó szóra. Ó, Élő, Magában Létező, a Te könyörületedhez folyamodunk. Javítsd meg minden ügyünket, és ne bízz minket saját magunkra egy pillanatra se. Javítsd meg a muszlimok ügyét mindenütt a világon. Ó Allah, térítsd vissza a muszlimokat a hitükhöz, vallásukhoz. Adj nekik szép visszatérést. Hozd közelebb a szíveinket. Ó Allah, tedd a Koránt és a szunnát döntőbíróvá fölöttünk. Ó Szeretetteljes, Ó Trónus Ura! Tedd meg, hogy megéljük a Ramadánt, és segíts meg bennünket, hogy gyarapodjunk és hittel és Neked szánva töltsük ezt a hónapot. Ó Élő, Magában Létező. Fogadd el tőlünk, te vagy a Mindent Halló, mindent Tudó. Bocsáss meg nekünk és szüleinknek és minden muszlimnak, az élőknek és holtaknak, a Te könyörületed által. Adj nekünk evilágon jót és a túlvilágon jót, és óvjál minket a pokol tüzétől.

Fordította: Gessous Zekeria