Másnap a Próféta elmondta ugyanazt, és a férfi pedig ugyanúgy ment el előttük, mint az első alkalommal. Harmadnap, megint csak azt mondta a Próféta, amit korábban mondott, a férfi pedig az első állapotához hasonlóan ment el előttük. Amikor felállt a Próféta (béke legyen vele), Abdullah ibn Amr ibn al-’Ász követte a férfit, és azt mondta neki: Összevesztem apámmal, és megesküdtem, hogy három napig nem megyek be hozzá, ezért ha úgy gondolod, hogy elszállásolnál engem magadnál, amíg le nem telik a három éjszaka, elfogadnám. A férfi beleegyezett ebbe. Abdullah elmesélte, hogy az alatt a három éjszaka alatt, amit együtt töltött vele, nem látta, hogy imádkozott volna éjszaka, azt leszámítva, hogy ha felébredt alvásából, és megfordult ágyában, megemlítette Allahot, mondván: Allah akbar. Majd felkelt, hogy elvégezze a hajnali imádkozást. Abdullah azt mondta: Hozzá kell tenni, hogy nem hallottam mást mondani, csupán jót. Így folytatta: Amikor eltelt a három éjszaka, és már majdnem lebecsültem a cselekedeteit, elmondtam neki, hogy nem volt köztem és apám között semmilyen harag, sem eltávolodás, hanem hallottam a Prófétát háromszor is azt mondani: „Egy olyan ember fog elmenni előttetek, aki a Paradicsom lakói közül való”. Te voltál, aki elmentél háromszor előttünk, én pedig meg akartam nézni, hogy mit cselekszel, hogy követhesselek, de nem láttalak nagy dolgot tenni. Akkor mégis mivel érted el azt, amit Allah Küldötte (béke legyen vele) mondott? Azt felelte a férfi: Nincs más, mint amit láttál! Ám amikor Abdullah elindult, visszahívta magához a férfi, és azt mondta neki: Nincs más, mint amit láttál, kivéve, hogy egyetlen muszlim felé sem terhelt a lelkem csalástól, és nem irigylem senkitől sem a jót, amit Allah adott neki! Abdullah erre azt mondta: Ezzel érted el azt, és ez az, amire mi nem vagyunk képesek.