Ezeket általában, hivatalos papírokon, Qur'an másolatokon valamint az épületeket díszítő feliratokon alkalmazzák. Ebben a korszakban - tehát a 9. század végén - alakul ki a kalligráfia, vagyis a díszírás ( A Hatt : Arabul annyit tesz "írás" )
Az írás funkciója szerint 3 fő terület alakul ki:
- Az az írás amit a sima könyvekben alkalmaznak, dísztelen egyszerű írás
- aztán a Díszírás, ami maga a kalligráf írás a jellegzetes,( akkoriban még nem volt annyi írástípus) kerekded jellemzőivel
- végül a hivatali levelekhez használt az úgynevezett kancellária írás, Amiről majd később szó lesz ejtve a Diwani írástípus kapcsán.
Az írást már az iszlámot megelőző korokban is igen nagy tisztelet övezte az arabok között, a két nagy monoteista vallás követőivel (a zsidókkal, és a keresztényekkel) való találkozás is nagy hatással volt,
főleg az arab városlakókra a karavánutak mentén. Látták a zsidóknál az írás már-már vallásos tiszteletét, (ahogy a zsidók a tóratekercseikkel bántak) ez nagy hatást gyakorolt rájuk.
Az arab írás szent jellege azonban más megközelítésben is szoros összefüggésben áll magával az arab nyelv különleges helyzetével. A Korán minden szava Isten szava, és nem egyszerűen isteni ihletésű.
A Korán nyelve utánozhatatlan, ezért lehetetlen lefordítani is bármely más nyelvre !
Az írás önmagában is szent, és hordozza a szentséget, és miután a Korán minden egyes szúrája ( egy kivételével ) azzal a mondattal kezdődik: " A Könyörületes és Irgalmas Isten nevében" ezért aki egy szép Baszmalát leír vagy leírat valakivel, és azt a háza falára kirakja, megszámlálhatatlan áldásban részesül.
Az írás művészete és szókincse, a muszlim élet szerves részévé vált, az írástudatlanok számára talán még inkább, mint az írás művelőinek. E tudatlan emberek egy papírdarabot amin valamilyen
írás volt, mindig nagy óvatossággal kezeltek , mivel nem tudták mi van rajta, s ha gyanították hogy szent szöveg, tisztelettel bántak vele, nehogy Allah nevét beszennyezzék, vagy meggyalázzák.
A 9. század végére már kialakult az egész muszlim világban, végleges formában az arab írás minden eleme, vagyis maga a betűk rajza, és a betűket megkülönböztető pontok rendszere is.
Ez az Arab írás lényegét, és rendszerét tekintve változatlan maradt, mind a mai napig. A régről ránk maradt írásos emlékek, pontról, pontra megegyeznek a mai arab szövegekkel, más szóval élve egy az egyben ugyan az. Az a legcsodálatosabb dolog hogy nem változott semmit annyi évszázad alatt.
Legközelebb a kalligráfia szabályairól fogok írni nektek, mert ez fontos, és erről beszélni kell mielőtt a főbb betűtípusokról elkezdenék írni.
Allah áldjon benneteket.
Yusuf