Fez akkoriban egy nyüzsgő világváros volt, „muszlim nyugat”-ként vagy más néven „Al-Magrib”-ként emlegették, a szerencse és a boldogság ígéreteként tartották számon. Az egyik legbefolyásosabb muszlim várossá nőtte ki magát, a kultúra és a vallás olyan gazdagon keveredett benne, hogy egyszerre volt tradicionális és kozmopolita város is. II. Idrísz uralkodó a Fez-folyó bal partján szervezte újjá a várost és ez volt az a város, ahol Fatima nevelkedett és férjhez ment.
Bár Fatima családja keményen küzdött, türelmüknek meg lett a jutalma. Fatima apja, Mohamed bin Abdullah Al-Fihri idővel rendkívül sikeres üzletember lett. Később azonban Fatima először férjét, majd apját és bátyját is elvesztette. Fatima és egyetlen testvére Mariam így jókora összeget örökölhettek, amely biztosította számukra az anyagi függetlenséget. Ez a történet már életük későbbi időszakában történt.
Mivel a lányok szilárd oktatási háttérrel rendelkeztek (az apa mindkét lányát kitaníttatta, ezért a legmagasabb szintű iszlám tudásuk volt mindkettőjüknek abban az időben; hagyományos iszlám tudományokat - hadith, fiqh, iszlám jog, Quran, tefszir, arab nyelv - tanultak), a nővérek elhatározták, hogy szerencséjüket egy olyan intézmény megépítésébe fektetik, amely felemelheti és hatalmassá teheti társadalmukat/környezetüket. Fez egyik sürgős problémája az volt, hogy lesz-e egy olyan mecset, amely a folyamatosan növekvő nyüzsgő város lakóit el tudja helyezni/be tudja fogadni, hiszen az akkori muszlim Spanyolországból menekültek áramoltak be folyamatosan a városba. Mivel a 2 fiatal lány az iszlám építészet iránt érdeklődött tanulmányaik alatt, az volt a vágyuk, az álmuk, hogy egy mecsetet, egy iszlám központot építenek, ahol a muszlimok találkozhatnak, beszélgethetnek, megbeszélhetik a társadalmi problémáikat és iszlám tanulmányokat is folytathatnak. Így Mariam megépíttette a Nagy Andalúziai Mecsetet 859-ben, míg Fatima az Al- Qarawiyyin Mecsetnek és Egyetemnek szentelte magát.
Ezek az első végzettséget/diplomát adó oktatási intézmények gyorsan elterjedtek a muszlim világban. Kairóban 970-ben megalapították az Al-Azhar Egyetemet és 1000-re a szeldzsukok vagy egy tucat iskolát hoztak létre a Közel-Keleten. Az intézmények koncepciója, hogy a tanulmányok befejeztével bizonyítványt ad, Európában is gyorsan terjedt a muszlim Spanyolországon keresztül, ahová az európai diákok tanulni utaztak. A XI. és XII. században megalakult az olaszországi Bolognai Egyetem és az angliai Oxford Egyetem és ezek az egyetemek is folytatták a muszlim hagyományokat, miszerint az arra érdemes diákjaiknak bizonyítványt adtak tanulmányaik végeztével, hogy a különböző tantárgyaikban a diákok tudás szintjét minősíteni tudják.
Fatima nagyszerű törekvése az volt, hogy már korán elkezdte felvásárolni az eredeti föld melletti birtokokat, ezzel is növelve a leendő mecset méretét. Minden lehetséges idejét és pénzét a terv kivitelezésére és befejezésére költötte. Rendkívül jámbor és istenfélő asszony volt az istenszolgálatában. Vallási fogadalmat tett, hogy az építési munkálatok első napjától kezdve minden nap böjtöl a mecset elkészültéig. Így aztán 859. Ramadanjában kezdve 2 éven át fáradhatatlanul böjtölt. A mecset felépülése után elsőként imádkozott ott és hálát adott Allahnak, hogy nagyszabású tervét meg tudta valósítani.
A középkorban az Al-Qarawiyyin Mecset a korszerű oktatás fő központjává vált a Földközi-tenger térségében. A kezdeti tanterv középpontjában a vallási tudományok álltak, később kerültek be más tudományágak is, mint a nyelvtanítás, a retorika, a logika, a földrajztudomány, a történelemtudomány, a matematika, az orvostudomány, a kémia és a csillagászat. Az Egyetem messzi földről vonzotta a tudósokat. Fezt a legbefolyásosabb városként ismerték már évszázadok óta, a vallás és a kultúra központjaként. Az Al-Qarawiyyin oktatási központ vezető szerepet töltött be az iszlám világ és Európa közötti kulturális és tudományos kapcsolatai terén a középkorban.
Mohamed Al-Idrisi (megh.1166.) térképész, akinek térképei nagyban segítették Európa felfedezéseit a reneszánszban, szintén élt Fezben és az Al-Qarawiyyin dolgozott vagy tanult. Az Egyetem számos tudóst adott a világnak, akik határozottan befolyásolták a muszlim és zsidó világ szellemi és tudományos történelmét. Ahogy bármely mecset, úgy az Al-Qarawiyyin is helyet adott a vallási oktatás mellett a politikai fórumnak is, fokozatosan terjesztette ki az oktatását valamennyi tárgyra, kiváltképp a természettudományokra. Az Egyetem számos eszközzel fel volt szerelve, különös tekintettel a csillagászatra. Az „időzítő-szobában” (timer-room) tartották azokat az eszközöket, berendezéseket, amelyeket az idő számítására használtak, mint például az asztrolábiumot, a homokórát vagy más hasonló eszközöket.
A XIV.században már 8000 egyetemi hallgató tanult az intézményben. A számuk idővel csökkent és a XX. századra már csak nyomokban maradt meg ez a nagysága. Marokkó függetlenedése után (1956) az egyetemet modernizálták: új jogi kar alakult és a tandíj rendszert is átszervezték.
Az Egyetemre nem muszlimokat is szívesen fogadtak. Gerber of Auvergne-nek – aki később II. Szilveszter pápaként lett ismert a történelemben – köszönheti a középkori Európa, hogy megismerhette az arab számokat és a „nulla” fogalmát.
Az Al-Qarawiyyin-ban 1349-ben alapítottak könyvtárat, mely az egyik legrégebbi és legfontosabb könyvtár a világon. Fatima Al Fihri volt az első ember a világon, aki egyetemet alapított.