Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A hitnek hetven és még néhány ága van. A legmagasabb: azt mondani, hogy «Lá iláha ill Allah» (Nincs más isten Allahon kívül) és a legalsó pedig eltávolítani az ártalmas dolgot az útról. A szégyenérzet is egy ága a hitnek.” (al-Bukhári, Muszlim)
Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) egyszer elhaladt egy medinai férfi mellett, aki épp a testvérét intette a szégyenérzete miatt (mert nehézséget okozott neki). Mire így szólt Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse): „Hagyd őt, hisz a szégyenérzet a hit része.” (al-Bukhári)
A szégyenérzet ezekben a hadíszokban alapvetően azt jelenti: Tekintetbe venni azt, hogy Allah figyel minket, szem előtt tartani az Ő kegyeit és istenfélelmet gyakorolni. A szégyenérzet olyan jellemvonás, amely távol tartja az embert az erkölcstelenségtől, ösztönzi őt az erényekre és meggátolja őt abban, hogy Urával szemben hálátlan és engedetlen legyen.
Hogy mennyire hatalmas erény a szégyenérzet, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az előző próféták beszédében is fennmaradt.
Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) így szólt: „Az egyik mondás, amelyet megőriztek az emberek az előző próféták mondásai közül: Ha nincs szégyenérzeted, akkor tegyél, amit akarsz!” (al-Bukhári)
A hadísz nem azt jelenti, hogy az ember fel lenne mentve a felelősség alól, és bármit megtehet, ha nem rendelkezik szégyenérzettel. A hadísz azt jelenti, hogy a szégyenérzet hiányának súlyos következményei vannak: az az ember, aki levetkőzi a szégyenérzetét, bármit megtesz, amit csak akar. Az ilyen emberről mondjuk azt hétköznapi nyelven, hogy nincs szégyenérzete, nem szégyelli magát, vagy szégyentelen.
Ugyanakkor ez a hadísz közvetve óva int attól, hogy valaki elhagyja a szégyenérzetét. Hiszen az, aki leveti szégyenérzetét, nyíltan követi el a bűnöket és a rossztetteket, azután pedig hatalmas büntetésben lesz része.
Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „A közösségemből mindenkinek megbocsáttatnak a bűnei, kivéve azoknak, akik nyilvánosan követik el (a bűnöket). A nyilvános elkövetéshez az is hozzátartozik, hogy valaki bűnt követ el éjszaka, és reggel felkelvén – miután a Magasztos Allah elfedte [az ő bűnét], azt mondogatja: „Ezt és ezt a bűnt követtem el éjjel.” Az éjszakát úgy töltötte, hogy Ura elfedte őt, de reggel felkelve eltávolítja Allah leplét magáról.” (al-Bukhári, Muszlim)
Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) azt is mondta: „Legyetek szemérmesek Allahhal szemben, Allahhoz méltó szemérmességgel! Bizony aki megőrzi a fejet, az értelmet, a hasat és ami belekerül, és aki a halálról és a próbatételről megemlékezik, és aki a túlvilágot áhítozza és elhagyja az evilági díszeket (élvezeteket), aki ekként cselekszik, az bizony szemérmes, Allahhoz méltó szemérmességgel.”
Lelkiismeret az iszlámban:
A fenti hadíszokból kiderül számunkra, hogy az iszlámban megengedett azt tenni, amivel kapcsolatban nincs szégyenérzetünk, vagyis amit megenged a fitra /a veleszületett, természetes erkölcsi érzetünk és egyistenhitre való hajlamunk/, vagyis amit a helyes lelkiismeretünk nem tart szégyellendő cselekedetnek, az nem esik tilalom alá. A szégyenérzet bár veleszületett tulajdonság, el lehet sajátítani, ha az ember Allahra hagyatkozva erőt vesz saját magán.
Történet a szemérmességről:
Áisa azt mondta, hogy egyszer Allah Küldötte (Allah dicsérje és üdvözítse) féloldalára támaszkodva ült az otthonában, és fedetlenül hagyta a combját vagy egész lábát. Ekkor Abú Bakr [megérkezett és] engedélyt kért a belépésre. Engedélyt kapott, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) pedig ugyanabban a helyzetben maradt. Beszélgettek, majd Omar [is megérkezett és] engedélyt kért a belépésre. Engedélyt kapott, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) pedig szintén ugyanúgy maradt. Ezután Oszmán [is megérkezett és] engedélyt a belépésre, a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) ekkor felült, megigazította a ruháját, és [csak] ezután jött be Oszmán és beszélgettek. Majd amikor kiment azt mondta Áisa (Allah legyen elégedett vele): Bejött Abú Bakr és nem változtattál egyáltalán a helyzeteden, majd bejött Omár és nem változtattál egyáltalán a helyzeteden, majd bejött Oszmán és felültél és megigazítottad a ruhádat. Azt mondta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Vajon ne legyek szégyellős az előtt, aki előtt szégyellősek az angyalok?!” (Muszlim).
Fontos valláserkölcsi és jogi vonatkozás:
Az iszlám szerint nem kell, hogy szégyenérzete és lelkiismeret furdalása legyen a muszlim embernek egy, a múltban történt, tudatlanságból elkövetett hibás döntés miatt. Allah megbocsátja és eltörli a bűnöket, amennyiben megbánjuk azokat, és elhatározzuk azt, hogy nem követjük el őket.
Allah azt mondja a Koránban: „És akik, ha förtelmeset tesznek, vagy igazságtalanságot követnek el magukkal szemben, akkor megemlékeznek Allahról, és megbocsátást kérnek a bűneikért – és ki bocsáthatná meg a bűnöket, ha nem Allah? – és nem ragaszkodnak ahhoz [a bűnhöz], amit tesznek, miközben tudják (hogy Allah elfogadja megbánásukat)” (Korán 3: 135)
"Mond: Ó szolgáim, akik túlzásba estetek magatokra nézve! Ne mondjatok le Allah könyörületéről! Allah bizony megbocsátja az összes bűnt, Ő bizony a Megbocsátó, az Irgalmas" (Korán 39: 53)
Példa: Hatalmas bűn Allah előtt, ha egy muszlim férfi házasság előtt együtt hál egy muszlim (vagy nem muszlim) nővel. Allah elrendelte, hogy a parázna muszlim férfi csak parázna muszlim nővel, vagy istentársító nővel házasodhat, és a parázna muszlim nőt csak parázna muszlim férfi vagy istentársító férfi vehet el, azért, hogy a tisztességes hívő muszlimok ne házasodjanak paráznaságban élőkkel. Allah azt mondta: „S a parázna férfi ne házasodjon, csak parázna nővel, avagy bálványimádóval, s a parázna nő ne házasodjon csak parázna férfival, avagy bálványimádóval. S mindez megtiltatott a hívőknek” (Korán 24:3)
Ez azt jelenti, hogy a köztudottan parázna emberrel nem szabad házasságot kötni, mert ebben az esetben nem lesz hűséges a házastársához, nem vállal felelősséget a családjáért, és törvénytelen kapcsolatokat fog kialakítani, betegségeket fog okozni és törvénytelen gyerekeket fog nemzeni.
Az iszlám azonban a könyörületesség vallása, és a bűnbánat kapuit szélesre táró vallás. Ezért ha egy muszlim megbánja bűnét, és visszafordul Allahhoz, és teljes mértékben abbahagyja a paráznaságot, és ez idővel sem változik, akkor újra teljes hívőnek számít Allah előtt. Ebben az esetben az iszlám jog engedélyt ad arra hogy a bűnbánattal megtisztult muszlim férfi tisztességes, nem parázna - vagy hasonlóképpen bűnétől bűnbánattal megtisztuló - muszlim nővel köt házasságot. Ezért nem kell – főként az új muszlimoknak – szégyellniük magukat a múltban történt bűnökért, hiszen a jótett megváltoztatja a rossz tettet, és az iszlámra való térés, illetve a valódi bűnbánat eltörli a múltban történt, rossz döntésekből fakadó vétkeket.
Mikor nincs helye a szégyenérzetnek?
A szégyenérzet dicséretes jellemvonás, kivéve akkor, ha meggátolja az embert vallási kötelességeinek teljesítésében, vagy ha a bűnbeesés oka lehet. Pl.: Ha valaki a szégyenérzet miatt nem végzi el a kötelező imádkozását, vagy nem parancsolja meg a jót és nem tiltja meg a rosszat.
A vallástudományok elsajátításában nincs helye a szégyenérzetnek: Nincs szemérmesség a vallásban – tanítja az iszlám. Az orvosok sem lehetnek szemérmesek, ha a betegek kezeléséről, vagy műtéti beavatkozásról van szó.
Abdul-Fattah Munif, MME