A Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „...az egész föld tisztává és megengedetté tétetett nekem és a közösségemnek. Ha a közösségemből egy férfihoz elér az imaidő, ott az imája helye [ahol épp tartózkodik] és az a hely tiszta. Ám akik előttem voltak, ezt bűnnek tartják. Ők a templomban és a zsinagógában szoktak imádkozni.” (Ahmed)

Egyszer Abu-Darr megkérdezte a Prófétától (béke legyen vele): „Ó, Isten küldötte melyik mecset tétetett először a földrebéke legyen vele” „A Szent Mecset (Mekkában)” – mondta a Próféta (béke legyen vele). „És az után?” – kérdezte Abu-Darr. „A Távoli Mecset” – válaszolt a Próféta (béke legyen vele). „Mennyi idő volt közöttük?” „Negyven év.” Majd ezután azt mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele): „Bárhol elér téged az imaidő, ott imádkozz, mert ez számodra mecset.” (al-Buhári, Muszlim)

Vannak azonban olyan helyek, ahol nem szabad imádkozni, mint: a szemetes helyen, a vágóhídon, a temetőben(29), a WC-n, az emberek útján és „azon a helyen, ahol a tevét szokták itatni, nem imádkozott és tiltotta is ezt.” (Muszlim) Tilos még olyan mecsetben imádkozni, amiben sír van, és tilos sír felé imádkozni, illetve tilos a halotthoz imádkozni, tőle kérni segítséget. Ez társítás! Mohamed Próféta (béke legyen vele) tiltotta a sír felé imádkozást. Azt mondta: „Ne imádkozzatok a sírok felé és ne üljetek rájuk!” (Muszlim)

Mecsetnek(30) vagy dzsáminak(31) nevezzük azokat az építményeket, amik az ima – különösen a közösségi ima – elvégzésére szolgálnak. Az első mecsetet maga Mohamed Próféta (béke legyen vele) alapította Medinában a hidzsra első évében, és részt vett az építésében. Ennek 35m volt a hossza és 30m a szélessége, 3 ajtaja volt, és a teteje pálmafa ágaiból készült. Az elülső részén az imádkozást végezték, a mecset hátsó része az idegenek és a szegények menedéke lett. Őket nevezték asszuffah embereinek (ahlusszuffah). A hidzsra hetedik évében Mohamed Próféta (béke legyen vele) mind a hosszát, mind a szélességét 20 méterrel bővítette(32) a mecsetnek azzal a földdel, amit Uthmán – Allah elégedett legyen vele – vásárolt. Ez volt Mohamed Próféta (béke legyen vele) mecsetje, az a mecset, amely az első naptól kezdve az istenfélelemre alapíttatott, ahogy a Korán 9:108 tanúsítja (Muszlim) és benne az ima jobb, mint más mecsetben ezer ima, kivéve a mekkai mecsetet. (al-Buhári, Muszlim) Ar-Raudáh al-Musarafáh a mecsetnek az a része, ami a szószék és a Próféta szobája között helyezkedik el. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta erről: „A szószékem és a házam között van egy kert a Paradicsom kertjei közül.” (al-Buhári)

Az Iszlám terjedésének első időszakában a mecset alaprajza nagy, négyszögletű udvar volt, amelynek a közepén kút állt a rituális tisztálkodás céljára. Az udvart oszlopcsarnok vette körül, egyszeres vagy többszörös oszlopsorral; ezt tető vagy jellegzetes kupolasor fedte. A négyszög Mekka irányára merőleges oldalán van egy falba vájt mélyedés, a mihráb, azaz az imafülke, ami pontosan kijelöli az imairányt. Maga a falmélyedés nem szent hely – mint a keresztényeknél az oltár –, inkább az irány fontos, amit jelez. Ez előtt áll az imám. Ő az, aki az imát vezeti.

A mihrábtól jobbra áll a szószék, a minbar. Ez lépcsőből és ülőkével ellátott emelvényből áll. Ennek lépcsőjén állva tartja az imám a péntek déli ima és az ünnepi ima során a beszédet (a khutbá-t). Az imádkozók az imám mögött szabályos sorokat képezve állnak fel az imához.

A mecsetek a legkedvesebb helyek a földön Allahnak, ezek az Ő házai, melyekben Őt szolgálják, s az Ő egyistenhitét hirdetik. A magasztos Allah megparancsolta a hívőknek, hogy egyedül csak Őt szolgálják és imádják az istentisztelet megfelelő helyein. Senki mást Vele együtt ne említsenek, és ne is társítsanak Mellé senkit: „a mecsetek egyedül Allahot illetik meg. Ne fohászkodjatok hát Allah mellett senkihez.” (Korán 72:18)

Katada nyilatkozott ezzel az ájával kapcsolatban: „Midőn a zsidók és a keresztények beléptek zsinagógáikba és templomaikba, társítás bűnét követték el Allahhal szemben. Ezért Allah megparancsolta a Prófétájának (béke legyen vele), hogy az Ő egyedüli voltát hirdessék, kizárólag Őt szolgálják!”
„Csak három mecsethez lehet utazni: a Kába mecsetjéhez, a Próféta mecsetjéhez és a Távoli mecsethez.” – mondta Mohamed Próféta (béke legyen vele). (al-Buhári, Muszlim)
A mecsetek építése kegyes cselekedet az Iszlámban. Az Asszahihokban olvashatjuk Uthmántól: „Hallottam a Prófétát (béke legyen vele), amint ezt mondja: – Aki épít egy mecsetet Allahnak, ezzel Allah tetszését keresve, annak Allah egy házat épít a Paradicsomban.” (al-Buhári, Muszlim) Óvakodni kell azonban a mecsetek túldíszítésétől. Al-Buhári jegyezte le Omar ibn al-Hattábtól: „Építs az embereknek olyat (olyan mecsetet), ami védelmet nyújt nekik (pl. az esőtől), de óvakodj attól, hogy kipirosítsd vagy kisárgítsd, nehogy így kísértésbe vidd az embereket.” És Anasztól: „Allah Küldötte (béke legyen vele) ezt mondta: – Addig nem következik be az Óra, míg az emberek nem büszkélkednek egymással versengve a mecsetekkel”.
Ibn Maszúd látott néhány embert a piaci árusok közül, akik ha elhangzott a kötelező imára hívás, akkor otthagyták az árujukat és imára álltak fel. Erről Abdullah ibn Maszúd azt mondta: „Ők azok közül valók, akiket a Magasztos Allah a Könyvben említett – férfiak, kiknek figyelme nem térül el sem kereskedés sem vásárlás által attól, hogy megemlékezzenek Allahról – az Allah iránti engedelmességet és az Ő szeretetét a saját maguk érdeke és szeretete elé helyezik.” Ahogy Allah mondta: „Ó, ti, akik hisztek, ne térítsen el benneteket a vagyonotok, sem pedig gyermekeitek attól, hogy Allahról megemlékezzetek!”

A mecsetbe menetkor mondandó fohász:
Ó, Allah! Helyezz a szívembe világossá-got, s a nyelvemre világosságot, s he-lyezz a hallásomba világosságot, s a lá-tásomba világosságot, helyezz mögém világosságot, s elém világosságot, fölém világosságot, s alám világosságot. Ó, Allah! Adj nekem világosságot! (Muszlim, al-Buhári)

Mecsetbe való belépéskor mondandó fohász:
A muszlim jobb lábbal lépjen be a mecsetbe és mondja: Menedéket keresek a Hatalmas Allahnál, a Nemes Arcánál, és az örök hatalmánál, az átkozott sátántól. Biszmillah, kegyelem és üdvözlés Allah küldöttének. Ó, Allah nyisd meg nekem a kegyelmed kapuit. (Abu Dávúd, Muszlim)

Mecsetből való távozáskor mondandó fohász:
Bal lábával lépjen ki és mondja: Biszmillah, kegyelem és köszöntés Allah küldöttének. Ó, Allah, kérek a kegyel-medből. Ó, Allah, védelmezz engem az átkozott sátántól. (Abu Dávúd, Muszlim)

A mecsetek illemszabályai:
– A mecset üdvözlése: Azt mondta a Próféta (béke legyen vele): „Ha valamelyikőtök eljött a mecsetbe, akkor ne üljön le, mielőtt két rakát imádkozott volna.” (a közösség) A Fard előtti Szunna imádkozása helyettesíti a mecset üdvözlés két rakáját.

– A mecsetbe járás jelentősége: Az Asszahihokban olvasható, hogy a Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Az ember imája a közösségben huszonötszörösen felülmúlja a házában vagy a piacon végzett imáját.” Mégpedig azért, mert ha elvégezte a mosakodást, s azt kellő módon tette, majd elindul a mecsetbe – s csak az ima késztette kimozdulásra –, akkor minden egyes lépésénél egy fokkal feljebb emelkedik, és ugyanekkor eltöröltetik általa egy rossz tette, s ha imádkozik, akkor az angyalok folyamatosan fohászkodnak érte mindaddig, míg az imahelyén van: „Uram! Üdvözítsd őt! Irgalmazz neki!” (al-Buhári, Muszlim) A Próféta (béke legyen vele) dicsérte azokat, akik a mecsetbe járnak akkor is, ha sötét van. Az Asszunanban található: „Örömhírt adjál a sötétben mecsetbe járóknak: a Feltámadás Napján teljes fényben lesznek.” (at-Tirmidi)
A Korán is több helyen említi azokat a férfiakat, akik magasztos törődésük, gondoskodásuk és elhatározásuk révén lettek a mecsetek gyakori látogatói. Azon mecseteké, melyek Allah házai az Ő földjén, s az Ő szolgálatának hazái, s az Iránta való hála kifejezésének területei, az egyistenhit megvallásának színterei. Ahogyan a Magasztos mondta: „A hívők között vannak férfiak, akik betartják azt a szerződést, mit Allahhal kötöttek.”

Ami pedig a nőket illeti, az ő imájuk jobb, ha házaikban végeztetik; de számukra is megengedett, hogy megjelenjenek a közösségben azzal a feltétellel, hogy nem díszítik, illatosítják magukat, nehogy a férfiak közül valakit zavarjanak ezzel. Erről a két szahihban a következőket olvashatjuk Abdullah bin Umartól: Allah küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Ne tartsátok vissza Allah hívő szolgálólányait, asszonyait Allah mecseteitől!” Továbbá Ahmednál és Abu-Dávúdnál található még: „A házaik jobbak a számukra.” Vagy egy másik változat szerint: „Úgy lépjenek ki (a házaikból), hogy dísztelenek és nincsenek illatosítva!” Továbbá az Asszahihokban olvashatjuk Áisától: „Ha a Próféta (béke legyen vele) megtudná, hogy az asszonyok mit újítottak és vezettek be, akkor bizony megtiltaná nekik a mecsetek látogatását, ahogyan tilos volt ez Izrael asszonyai számára.”
– Allah megparancsolta a mecsetek ápolását és tisztántartását mindenféle tisztátalanságtól, s minden olyantól, ami nem illik ezekhez az építményekhez. Ahogyan ezt Ali bin Abi Talha hallotta Ibn Abbas-tól: Allah megtiltotta, hogy ezekben illetlen, értelmetlen, oda nem illő beszéd hangozzék el, de megengedett olyan beszédnek elhangzania, ami az Iszlám szerint is megengedett, akkor is, ha az evilági dolgokról van szó, és nevetni is szabad. A mecsetben utálatos (makruh) hangosan beszélni vagy hangosan olvasni a Koránt, hogy ne zavarja az imádkozókat, ez alól kivétel a vallási óra.

– Továbbá nem szabad a mecsetben árut árulni vagy venni, vagy valamit keresni. At-Tirmidi jegyezte le Abu Hurayra-tól, aki a Prófétától (béke legyen vele) hallotta: „Ha valakit láttok, hogy elad vagy vesz valamit a mecsetben, mondjátok neki: Allah nem teszi gyümölcsözővé a kereskedésedet! S ha valakit úgy láttok, hogy egy elveszett dolgot keres, mondjátok neki: Allah nem adja vissza azt neked”.
– A mecsetben szabad aludni, enni és inni.
– A menstruáló, a gyermekágyas nőnek, illetve a dzsunub embernek nem szabad a mecsetben maradni, csak áthaladni a területén. (Korán 4:43)
– Aki fokhagymát, hagymát vagy ehhez hasonló kellemetlen szagú élelmiszert fogyaszt, az inkább otthon imádkozzon, hogy ne zavarja a többi imádkozót a szagával.

Ima a minbáron (szószéken):

„Egyszer a Próféta (béke legyen vele) imádkozott a minbáron, ami három lépcsőfokból állt. Felment és azt mondta: „Allahu akbar!” Majd imádkozott, meghajolt és leborult. Minden rakát úgy végzett, mint máskor. Ezután odament az emberekhez és azt mondta: – Azért imádkoztam ott, hogy példa legyen számotokra, hogyan lehet a minbáron imádkozni.” (al-Buhári, Muszlim)

Leborulás földre és gyékényre:

A Próféta (béke legyen vele) a földre szokott leborulni, mert a mecsetben nem volt szőnyeg.
„Imádkoztak vele a kortársai is, amikor nagy meleg volt és valamelyikük nem tudta letenni a homlokát a földre, mivel az olyan forró volt, akkor leterítette a földre a ruháját és arra borult le.” (Muszlim)
„A Próféta (béke legyen vele) akkora gyékényre vagy ruhára szokott leborulni, mint az arca.” (al-Buhári, Muszlim)

A szutrah és annak jelentősége:

Ajánlatos az imádkozónak valamit maga elé tennie (szutrah), amikor imádkozik, nehogy valaki átmenjen előtte imádkozás közben. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha valamelyiktek imádkozni akar, akkor szutrah felé imádkozzon, és közel legyen hozzá.” (Abu Dávúd) „Amikor kint imádkozott és nem volt semmi, amit szutrah-ként használhatott volna, akkor a lándzsáját szúrta a földbe és afelé imádkozott.” (al-Buhári, Muszlim)
– A szutrah bármi lehet, amit az imádkozó maga elé tesz. Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „Ha valamelyiktek imádkozni akar, akkor tegyen valamit maga elé, és ha nem talál, akkor szúrjon le egy botot, és ha nem talál, akkor egy vonalat rajzoljon maga elé, és azután nem árt neki, ha valaki jár előtte.” (Ahmed, Ibn Mádzsa) „Mohamed Próféta (béke legyen vele) egyszer egy fa felé imádkozott (an-Naszái) és egyszer az ágy felé imádkozott, amikor Áisa rajta feküdt.” (al-Buhári, Muszlim)
– Nem kell külön szutrah annak, aki imám mögött imádkozik, mivel az imám szutrahja, a mögötte imádkozóknak a szutrahja is.
– „Mohamed Próféta (béke legyen vele) közel szokott állni a szutrahhoz, úgy, hogy közte és a szutrah között három karnyi hely volt.” (al-Buhári, Ahmed)
– Tilos átjárni az imádkozó és a szutrah között. „A Próféta (béke legyen vele) senkit és semmit nem engedett maga és a szutrah közé, és azt mondta: Ha tudná az, aki az imádkozó és a szutrahja közé akar menni, hogy ez mekkora bűn, akkor inkább negyven napig egyhelyben állna, mintsem, hogy tovább menjen.” (al-Buhári, Muszlim)
– Megengedett annak, aki szutrah-t tesz maga elé az, hogy ne engedje maga előtt az átjárást. „Azt mondta a Próféta (béke legyen vele): Ne imádkozz, csak szutrah felé és ne engedd, hogy valaki közéd és a szutrah közé menjen!” (Abu Dávúd) Ha ennek ellenére mégis átmegy valaki az imádkozó előtt, akkor ez nem baj, kivéve ha az illető nő volt, aki a menstruációs kort már elérte. Ilyenkor újból kell imádkozni, ahogyan Mohamed Próféta (béke legyen vele) mondta Abu Darrnak abban a hagyományban, amit Muszlim jegyzett le.

(29) A halotti imán kívül semmilyen imát nem szabad végezni a temetőben.
(30) Mecset – arabul meszdzsid – a leborulás helye. A „szedzseda” szóból származik, ami azt jelenti „leborult”.
(31) Dzsámi – arabul összegyűjtő – „dzsama’á” szóból származik, ami azt jelenti „összegyűjt”. A dzsámi szó valószínűleg „al-meszdzsid al-dzsámi” névnek a rövidítése, amit általában a nagy mecsetekre használtak.
Mivel a mecset szó általánosabb értelmű, a továbbiakban ezt fogjuk használni.
(32) A mecsetet azóta is többször bővítették mind a kalifák, mind a mai uralkodók (Omar a H. u. 17. évében, Uthmán a H. u. 29. évében... Fahd a szaúdi király, és az apja Abdul-Aziz napjainkban.).