„... Bizony, az imádkozás időben megszabott előírás a hívők számára” (Korán 4: 103);
az alamizsnáról: „És adjátok meg a [termés] jogos részét (ami a szegényeknek jár) az aratás napján” (Korán 6: 141);
a böjtről: „Meghatározott számú napot [kell böjtölnetek] ...” (Korán 2: 184), „[A böjtölés ideje] Ramadán hava ...” (Korán 2: 185);
a zarándoklatról: „A zarándoklat hónapjai ismertek.” (Korán 2: 197) 

Az idővel kapcsolatban két kérdés lesz feltéve az embereknek
Allah küldötte azt mondta (Allah dicsérje és üdvözítse)): „Egy lépést sem tesz egy szolga sem a Feltámadás napján, amíg meg nem lesz kérdezve az életéről, hogy mivel töltötte el; a tudásáról, hogy mit tett vele; a vagyonáról, hogy hogyan szerezte, és mire költötte, és a testéről (fiatalságáról), hogy mire használta fel” (at-Tirmidi)
Az idő drágább, mint az arany
Al-Haszan al-Baszri azt mondta: „Minden nap, amelyen a Nap felsüt Ádám gyermekeire, az a nap így szól: „Ó Ádám fia (gyermeke)! Én egy újabb nap vagyok, és tanúja leszek annak, amit cselekszel! Ha elmegyek tőled, akkor nem fogok visszatérni hozzád! Ó Ádám gyermeke, a te [életed] nem más, mint lélegzetvételek és napok [összessége], ha lélegzeteid egy része és egy napod elmúlik, akkor egy részed múlik el, és ha egy rész elmúlik, akkor hamarosan elmúlik az egész”
Ezért mondja a Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse): „Használj ki öt dolgot, mielőtt öt dolog bekövetkezne: A fiatalságodat, mielőtt megöregszel; az egészségedet, mielőtt megbetegszel, a gazdagságodat, mielőtt szegény leszel, a szabadidődet, mielőtt elfoglalt leszel és az életedet, mielőtt meghalsz.” (al-Albáni - Szahíh al-dzsámi’)
Mohamed Próféta (Allah dicsérje és üdvözítse) azt mondta: „Két jótéteményt illetően sok ember be van csapva (nem értékelik igazán): „Az egészség és a szabad idő” (al-Bukhári)
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A cselekedetekkel előzzetek meg hét dolgot. Vajon mi másra vártok? Elfeledtető szegénységre, vagy megrontó gazdagságra, vagy tönkretevő betegségre, vagy olyan öregségre, amely elveszi az eszeteket, vagy hirtelen halálra, vagy a Daddzsálra (hazug messiásra), aki a legrosszabb, akire várni lehet, vagy az Órára és az Óra még keservesebb és keserűbb?” (At-Tirmidi)
Kegyes elődeink (al-Szelef al-szálih) példáit követjük
Ibn Maszúd (Allah legyen vele elégedett) azt mondta: „Nem sajnálok semmit sem jobban, mint amikor egy nap elmegy az életemből, és kevés jótettet cselekedtem, és közelebb kerülök életem végéhez”
Al-Muhaszabijj, jámbor elődünk azt mondta: „Allahra, ha az időt meg lehetne vásárolni vagyonnal, akkor minden vagyonomat – veszteség nélkül – arra költöttem volna, hogy időt vásároljak, amit az iszlám és a muszlimok szolgálatára fordíthatok”
Al-Navaví, a híres tudós rengeteg könyvet írt, annak ellenére hogy fiatalon, negyven évesen meghalt. A magasságos Allah ennek a tudósnak jámborsága, istenfélelme miatt megáldotta az idejét és olyan termékennyé tette rövid életidejét, hogy műveinek száma párját ritkítja.

Ki kellene használnunk az időnket úgy, hogy megtervezzük mit teszünk a következő napon, fohászkodunk hogy Allah tegye sikeressé. Töltsük mindig hasznos dologgal az időnket, lehetőleg csupa jócselekedettel. 

Abdul-Fattah Munif, MME