11. Az utazáskor mondandó fohászok

Allahu akbar, Allahu akbar, Allahu akbar. [Allah a legnagyobb (háromszor).]
„Magasztaltassék az, aki szolgálatunkra kényszerítette ezt. Mi képtelenek lettünk volna erre. Bizony, mi Urunkhoz térünk vissza.”
Ó, Allah! Tőled kérjük ezen utazásunkban a jámborságot és az istenfélelmet, és a cselekedetből azt, ami Neked tetszik.
Ó, Allah! Könnyítsd meg nekünk az utazásunkat és rövidítsd meg nekünk a távolságot.
Ó, Allah! Te vagy a kísérőm az utazásomban és Te vagy, aki a családomról gondoskodik.
Ó, Allah! Menedéket keresek Nálad az utazás kellemetlenségétől [az utazás miatti] elhanyagolt megjelenéstől és attól, hogy visszatérve a családommal, vagyonommal kapcsolatban rossz hír fogadjon.


Visszafelé ugyanazt mondjuk és még az alábbit:
Visszatérünk, készek vagyunk a megbánásra, [Allahot] szolgáljuk, Istenünknek hálát adunk. (Muszlim)

Az utazó fohásza az otthon maradókért:
Allah gondoskodására bízlak benneteket, akinél nem vész el, ami rábízatott. (Ahmed, at-Tirmidi)

Az otthon maradó fohásza az utazóért:
– Allah védelmébe helyezem a vallásodat, a becsületedet, s végső cselekedeteidet. (Ahmed, at-Tirmidi)
– Allah lásson el istenfélelemmel téged, bocsássa meg a bűneidet, s könnyítse meg számodra a jót, bárhol is vagy. (at-Tirmidi)

Isten emlegetése az emelkedőknél és a lejtőknél:
Dzsábertól maradt fenn, aki azt mondta: Ha felfelé mentünk, akkor „Allahu akbar”-t [Allah a legnagyobb] mondtunk, ha leereszkedtünk, akkor azt mondtuk: „Szubhánal-láh”. [Magasztaltassék Allah.] (al-Buhári)

Az utazó fohásza, ha elérte a virradatot:
Egy tanú tanúságot tett Allah dicsőítéséről a reánk gyakorolt kegyéért és nagylelkűségéért. Urunk, őrizz minket, árassz el minket (a kegyességeddel), és távolíts el tőlünk minden rosszat. Menedéket keresek Allahnál a Tűztől. (Muszlim)

A városba vagy a faluba történő belépéskor mondandó fohász:
Ó, Allah! A hét égnek és lakóinak Ura; a hét földnek s lakóinak Ura; a sátánok és a tévelygésbe vittek Ura; a szeleknek és annak, amit azok [szelek] szétszórnak az Ura. Tőled kérem e falunak és lakóinak a javát, s annak a javát, ami benne rejlik. Hozzád menekülök e falunak és lakóinak a rossza elől, s annak a rossza elől, ami benne rejlik. (al-Hákim)

Az utazó fohásza, ha valahol megszáll:
Allah teljes szavaihoz menekülök annak rossza elől, amit teremtett. (Muszlim)

Az utazásból történő visszatérés fohásza:
Ibn Umartól: Ha Allah küldötte (béke legyen vele) hazatérőben volt egy csatából vagy zarándoklatról, akkor minden emelkedőnél „Allahu akbar-t” [Allah a legnagyobb] mondott háromszor, majd ezt mondta: „Nincs más Isten, csak Allah egyedül, nincs Neki társa, Övé a hatalom, és Övé a hála, Ő mindenre képes. Visszatérünk, készek vagyunk a megbánásra, [Allahot] szolgáljuk, Uruknak hálát adunk. Allah megtartotta az ígéretét és segítette szolgáját, s egyedül Ő győzte le a szövetségeseket. (al-Buhári, Muszlim)

 

Vissza a tetejére