Isten legnagyobb adományai közé tartozik a gyermekáldás, hiszen a gyermekek nem a mi „termékeink”, hanem Isten ajándékai. Allah azt mondja:

„Allahé az egek és a föld királysága. Azt teremt, amit akar. Leány[utódokat] ajándékoz annak, akinek akar, és fiúkat ajándékoz annak, akinek akar, vagy úgy párosítja őket, hogy fiú- és leánygyermekeket [együtt ajándékoz] és meddővé teszi azt, akit akar. Bizony Ő [Mindent] tud, [mindenek fölött] hatalma van” (Korán 42:49-50).

A gyermekek az iszlám szerint az evilági élet díszei, olyanok ők a házban, mint a virágok a kertben, pihen a szem, amikor meglátja őket és örömmel telik meg a lélek, amikor beszél velük. Allah azt mondta:

„A vagyon és a gyermekek az evilági élet ékességei.” (Korán 18:46)

A gyermekek ugyanakkor felelősséget is jelentenek. Allah Küldötte (béke legyen vele) azt mondta: „Mindannyian pásztorok vagytok, és mindannyian felelősek vagytok nyájatokért. A vezető is pásztor, a férfi is pásztor házanépe számára, az asszony is pásztor férjének háza és gyermekei számára. Így mindannyian pásztorok vagytok, és mindannyian felelősek vagytok nyájatokért!” (al-Bukhári, Muszlim). A gyermekekért viselt felelősség legfontosabb elemei a jó bánásmód, a jóra nevelés és az oktatás. Ezek által lehet segíteni a gyermeket, hogy Istentől kapott képességeit kibontakoztassa, boldog és elégedett felnőtté váljon saját maga, embertársai és társadalma hasznára.

Az iszlám szerint a különleges képességgel született gyerekek nem rendkívüliek abban az értelemben, hogy Isten olyan gyermeket teremt, amilyet akar, s olyan képességekkel ruházza fel őket, amilyennel akarja, s abba a családba helyezi őket, ahová akarja. A lényeg az, hogy e képességeket mire használja a gyermek/az ember. Kezdetben ez elsősorban a szülők, később –attól a kortól kezdve, hogy különbséget tud tenni a jó és a rossz között – már az ő felelőssége.

Dr. Shubail Mohamed Eisa