Hitem szerint az ember csak akkor számít rossznak, ha ártalmára van másoknak, akik neki nem ártanak. Vagy árt valaki neki, de ő túlzott mértékben torolja meg a kapott sérelmet.

Az iszlám vallás egyben életmód is, életvezetési kódex. Ezt nevezzük Sarának (vallási jog), amely az élet minden területére kiterjed. (A nyugati köztudatban a Sariának csak egy piciny szelete, a büntetőjog, s az is tévesen él.) A Saria területeit az egyén viszonyrendszerei alapján is csoportosítani lehet. Ennek alapján:
Isten és egyén
egyén és önmaga
egyén és a társadalom
egyén és az őt körülvevő környezet.
Minden viszonyrendszerben vannak jogok és kötelezettségek. Ebből következik, hogy az egyénnek teljesíteni kell kötelezettségei, hogy a jogait élvezni tudja.
A fenti megállapítása az iszlám nézőpontja szerint helyes (mert az iszlám is ugyanezt tanítja), de nem teljes, mert nem terjed ki az összes viszonyrendszerre. Így pl. hitünk szerint egy ember akkor is lehet rossz, ha Istennek ellenszegül (bár ezt a többi ember nem feltétlenül tudja, illetve ez nem feltétlenül okoz közvetlen kárt másoknak).

Szerintem például aki nem hisz Istenben, de amúgy jó emberként viszonyul embertársaihoz, az csak tudatlan és valahol boldogtalan mert nincs meg az életében az a tágabb keret amit az istenismeret és a túlvilágban való hit ad. A bűnt a tettek realizálják viszont.

Az iszlám szerint az Isten igazságos és irgalmas. (A nap mindenkire süt, illetve az Isten biztosítja az életfeltételeket a nem hívők vagy az istentagadók számára is.) Továbbá minden tettnek megvan a következménye, jutalma vagy büntetése. Így, ha valaki jót tesz (de nem hisz Istenben) kaphat jutalmat ezért az evilágon, de elveszti a Túlvilág jutalmát, a Paradicsomot. A hívő helyzete jobb, mert ő mind az evilágon, mind a Túlvilágon megkapja jutalmát.
A bűnt valóban a tettek realizálják, ahogy a hitet is. (Az Isten létének tagadása is tett, amit Isten tud, s hitünk szerint büntetni is fog érte.) A Koránban Isten gyakran úgy jellemzi a hívőket, hogy "akik hisznek és jótetteket cselekszenek".

A másik téma a szexualitás, amit nem szeretnek a vallásaink. Már bocsánat hogy így látom, de van alapja! A nőket önök alárendelt helyzetbe kényszerítik Szaúd-Arábiában és másutt.

Az iszlám nem zárkózik el a szexualitás témájától. Útmutatás van arra, hogy az ember hogyan élhet boldog családban és boldog házasságban. Az iszlám a nőknek védelmet és jogot adott. Az iszlám szerint a férfi és a nő jogilag egyenlő, de nem egyformák. Kiegészítik, védik és erősítik egymást. A családban az Isten a férfinak adta a családfői tisztet, ugyanakkor a család anyagi szükségleteinek fedezését is a férfi kötelességévé tette. A nő feladata a gyermekek gondozása, illetve a családi fészek melegségének biztosítása, neki anyagi kötelezettsége nincs, pénzkeresetre nem kényszeríthető. Továbbá, ha dolgozik vagy örököl, pénze csak őt illeti, nem köteles azt a családi kasszába tenni. (Sajnos előfordul, hogy ezeket a jogokat nem adják meg, de a nők öltözékéből nem lehet az elnyomottság következtetésre jutni.)

Mikor egy nő lenge öltözetben jelenik meg, már követ dobálnak. Kezdem azt hinni, hogy hatalmi okokból ilyenek a vezetőik, akik tudják, hogy ha az afgán katonáik a nők szépségeivel lennének elfoglalva, akkor elmenne a kedvük az ellenfél gyilkolásától és ezért katonai pozíciókat vesztenének. Miért ilyenek önök (egyébként a középkorban a keresztények is ilyenek voltak és most is élvezetellenesek csak Európában nem kapnak hatalmilag teret)? Vagy én értem félre az Iszlámot?

Ennél a pontnál azt vélem felfedezni, hogy a középkori kereszténység alapján gondol az iszlámra, az iszlám ismerete nélkül. (Továbbá szeretném megjegyezni, hogy sem Afganisztán, sem pedig Szaúd-Arábiai Királyság nem az iszlám pontos megjelenése. A mai világban nem létezik olyan ország, amely az iszlám elvei szerint működne. A jelenlegi jogrendek az európai gyarmati jog keveréke iszlám elemekkel, de az iszlám jog helytelen alkalmazására is lehet sok példát találni.)

Afganisztán nem jó példa, mert a háborút a Szovjetunió kezdte 1979-ben, majd az ún. mudzsáhidek kiverték őket amerikai támogatással. Majd a törzsek összekülönböztek, s a pastu Taliban vonta ellenőrzése alá az országot, szélsőséges rendszert kialakítva (amelyet egyébként az iszlám vezető vallástudósai folyamatosan bíráltak). Majd az USA leigázta Afganisztánt, bábkormányt állítva. A megszállás és a bábkormány ellen folyamatos a fegyveres ellenállás. Tehát nem a női szépségről van szó. A nők és a gyerekek sínylették meg legjobban az inváziókat, ők lettek özvegyek és árvák, amíg férjeik és fivéreik meghaltak a bombázásokban.

A lenge öltözetről. Az iszlám az erkölcsöt védi. Sem a férfi, sem pedig a nő nem járhat fedetlen testtel idegenek előtt. Isten a Koránban azt parancsolja a hívő nőknek, hogy kendőzzék el díszeiket, így védve erkölcsüket és megadva számukra a tiszteletet. (Az apácák viselete meglehetősen hasonló a muszlim nőkéhez, továbbá Máriát, Jézus - béke legyen vele - anyját a keresztények szintén így ábrázolják, mutatva tisztaságát és erkölcsét.) A lenge öltözetű nőkről a Keleten szintén vannak tévképzetek. Nyugaton az eltakart nőt elnyomottnak tartják (tudatlanságból), Keleten pedig a levetkőzött nőt rossznak, erkölcstelennek és paráznának tartják. (Ami egyes esetekben igaz is, de a nők többsége tudatlanságból, szokásból, divatból vagy a társadalom elvárása miatt öltözik így.) Mindenhol vannak tévképzetek.

De azt nem árt tudni, hogy a nyugati világban az iszlám vallást felvevő nyugatiak kb. 80%-a a nők közül kerül ki.

Nem értem, ha az önök mennyországa tele lehet élvezetekkel, akkor ez a Föld társadalma miért csak szexuális elfojtásokat tartalmazhat önök szerint?

Az iszlám szerint az embernek nincs korlátlan szabadsága, de az Isten által megszabott határokon (tilalmakon) belül teljes szabadság van. A szexuális élet élvezete az iszlám szerint csak a házastársra korlátozódik. (Tehát a házasság előtti szex tilos, illetve a házasságtörés is, mind a férfi, mind a nő számára.) Ugyanakkor a házastárssal a szexet bármikor, bármennyiszer lehet élvezni. A házasságtörés és a paráznaság tiltása is elsősorban a nőt védik, mert ő marad terhes, a gyerekének nem lesz ellátója, továbbá a társadalom származási struktúrája összekuszálódik, s ez utóbbi miatt olyan házasságok is létre jöhetnének, amelyeket a vallás (de bármelyik világi törvény is) tilt (pl. féltestvérek házassága).

Hiszek Istenben és a jócselekedetek erejében. Hiszek a jóvá nem tett vagy meg nem bánt bűnök büntetésében.

Az iszlám is ezt tartja.

Abban viszont nem hiszek, hogy az élvezetek bűnnek számítanak, mert mindenki kellemesen érzi magát, aki jól tud bánni az érzéki élvezetekkel. Ezek örömet okoznak.

Az iszlám azt mondja, hogy az élvezeteket a megszabott határokon belül kell gyakorolni. Példa erre: Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta, hogy az Isten jutalmat ad a feleséggel töltött időért. A társai csodálkozva azt kérdezték: "Jutalmat kapunk azért, hogy kielégítjük vágyainkat?" A Próféta azt felelte: "Vajon nem kaptok-e büntetést azért, ha törvénytelen módon teszitek ezt?" Az érzéki élvezet a feleséggel vagy férjjel nemcsak megengedett, de istenszolgálatnak is számít, mivel az ember egy Isten által elrendelt intézményben (házasság) biztosítja a másik fél örömét.

A zene, a tánc, a moziba, színházba, diszkóba járás, a mértékletes alkohol vagy egyéb hangulatemelő szerek fogyasztása(ne alakuljon ki függőség), a szex élvezete mind jó dolgok amit önök károsnak tartanak hatalmi vagy egyéb számomra ismeretlen okból. Ezek mind jó és hasznos dolgok, tiltásuk az emberek kizsigerelése!!

Az iszlám az alkoholról, illetve a serkentő és a toxikus szerekről azt tartja, hogy ezek károsak. Velük kapcsolatban a megelőzősre törekszik. Ha az ember nem próbálja ki ezeket, akkor függőség sem alakul ki.

Mozi és a színház önmagában nem tilos az iszlámban. Az ott játszott dolgok tartalma dönti el a viszonyulást hozzájuk. Ha a filmek és a darabok nemességre, erkölcsre, tisztességre és a jóra nevelnek, akkor ezek jók és hasznosak. Ha erkölcstelenségre, léhaságra, züllésre, istentagadásra ösztönöznek, akkor károsak és tilosak.

A tánc és disco tilos, mert ezek az érzéki élvezetek felébresztését okozzák, idegen férfiak és nők szabad keveredését és szexuális kapcsolatát eredményezik.

Az iszlám megengedi azt a zenét, amely emberi hangra, tapsra és dobra épül, további feltételként a nemességre, a hitre és a jóra való hívást szabja. Ha ezek nem teljesülnek, a zene tilos.

Persze a szellemi műveltség és a szellemi elmélyült meditatív élet egyaránt fontos a testedzés mellett, ebben egyetértek önökkel!

Az iszlám ezt maximálisan támogatja, mind a férfiak, mind a nők esetében.

Végezetül had írjak egy személyes példát. Nyugaton élő, Nyugaton nevelkedett ember vagyok, aki fiatal felnőttként vette fel az iszlámot. Az életem minden területe egyensúlyba került, boldog családi életem van, s egyáltalán nem okoz problémát nyugati emberként muszlimnak lenni, s megtalálni az élet szépségét, örömeit és élvezetét. De tudom azt, hogy ez az élet csak átmeneti, s az élvezetei is átmenetiek. Tudom, hogy van halál, feltámadás és ítélet, s ez utóbbi csak akkor lehet kedvező, ha az ember Isten törvényei szerint, erkölcsösen él. Az Isten szeretete, elégedettségének keresése mellett ez ösztönöz bennünket, muszlimokat a jócselekedetre. Mivel az embereknek szabad akaratuk van, mindenki úgy rendezi életét, ahogy akarja ("Nincs kényszer a vallásban" - mondja a Korán), de az ember eszerint lesz megítélve, jutalmazva vagy büntetve.