Alkategóriák
Áisától maradt fenn, hogy a Prófétának (béke legyen vele) egy kecskét ajándékoztak, és ő megkérte Aisát, hogy ossza szét. Áisa mindig megkérdezte a szolgálót, amikor az visszajött, hogy mit mondtak? (azok az emberek, akiknek Áisá húst küldött) A szolga azt felelte: Azt mondták „Báraka allahu fikum!” [Allah áldjon benneteket!]. Áisa azt mondta erre: „Va fihim báraka Allah!” [Őket is áldja meg Allah!].
Ugyanúgy fohászkodjuk értük, ahogy ők értünk, de a miénk a jutalom (az adakozásért).
Ó, Allah! Nincs jóslat, csak a Te jóslatod, s nincs más jó, csak az a jó, ami Tőled van, és nincs más isten Rajtad kívül. (Ahmed)
Ha halljátok, hogy a kakas kukorékol, akkor kérjetek Allah kegyéből, hiszen az angyalt látott, s ha szamarat hallotok ordítani, akkor kérjetek menedéket Allahnál a sátán elől (áúdu bil-láhi minas-sajtán), hiszen az sátánt látott.” (al-Buhári, Muszlim)
„Ha éjjel a kutyák ugatását vagy a szamár ordítását halljátok, akkor kérjetek menedéket Allahnál, hiszen azok olyat látnak, amit ti nem láttok.” (Abu Dávúd)
Ó, Allah, bármelyik hívőt is szidtam, azt [a szidalmazást] tedd számára jutalommá, hogy közelebb kerülhessen Hozzád a Feltámadás Napján. (al-Buhári, Muszlim)
„Ha valamelyikőtök a barátját feltétlenül megakarja dicsérni, akkor mondja azt: Azt gondolom valakiről – ám Allah az ő számonkérője, s én senkiről nem állítok semmit Allah előtt –, hogy ő ilyen és ilyen.” (Muszlim)
„Rabbi ighfir li va tubb alaj, innaka anta at-Tauváb al-ghafúr.”
Istenem, bocsáss meg nekem, és engesztelődj meg irántam! Hiszen Te vagy a Kiengesztelődő és a Megbocsátó.
,,Szubhánakal-lahumma va bihamdika, la ilaha illa anta asztag-firuka va atúbu ilajk.”
Magasztaltassál Ó, Allah, és az Irántad való hála által [légy magasztalt], tanúságot teszek arról, hogy nincs más isten Rajtad kívül. Bocsánattal és megbánással fordulok Hozzád. (at-Tirmidi) E szavakkal lehet bocsánatot kérni Allahtól és jóvátenni az ülésen esetlegesen elhangzott rossz beszédet.
A nem muszlimok gyakran tesznek fel kérdéseket nekünk az Iszlámról. Bár kíváncsiságuk oka a legkülönbözőbb lehet, a kérdések általában a következők:
„Miért engedi meg az Iszlám a többnejűséget?”
„Miért ér egy nő kevesebbet, mint a férfi?”
„Miért nyomják el a nőket?”
„’Az Iszlám a terrorizmus vallása, mivel előírja a dzsihádot?”
„Kinek higgyünk: a szunnitáknak vagy a síitáknak?”
Ha egy nem muszlim ez Iszlámra gondol, általában ezek a kérdések fogalmazódnak meg benne, mivel a nyugati média az Iszlámot a kéj és a vér vallásaként állítja be.
Sejk AbdAllah ibn AbdulAziz ibn Báz azt mondja, hogy az iszlámra hívókra vonatkozó szabályokat és tulajdonságaikat sok helyen említi Allah, a Mindenható, a Magasztos a Koránban.
Első tulajdonság: Az őszinteség.
Az iszlámra hívók számára fontos az őszinte szándék, hogy csakis Allahért cselekedjenek, és ne kívánják az emberektől a jutalmat, az elismerését és ne azért cselekedjenek, hogy jó képet alakítsanak ki önmagukról a földön. Csakis Allah arcának látását áhítozva cselekedhetnek.
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta:
„Bizony, a cselekedetek csakis a szándék szerint ítéltetnek meg, és minden ember azt kapja, amit a szándékával kiérdemel.”
Az iszlám nagy hangsúlyt fektet az őszinte szándékra, olyannyira, hogy a szándékot a cselekedet mértékévé tette.
Allah Küldötte (béke legyen vele) a következő történetet mesélte: „Három ember- az előttetek éltek közül - utazásra indult, és miután rájuk esteledett, egy barlangban kerestek nyugvóhelyet. Ekkor egy hatalmas szikla a hegyről leomlott, s elzárta a barlang bejáratát. Azt mondták: ’Semmi meg nem menthet már minket, csak ha a jó cselekedeteinkkel kérjük Allahot [hogy mozdítsa el a sziklát.]’
Az Iszlám nagy jelentőséget tulajdonít a tisztaságnak. Egyaránt foglalkozik a szív és a test tisztaságával.
„Allah szereti azokat, akik készek a megbánásra és szereti azokat, akik megtisztulnak.” (Korán 2:222)
Mohamed Próféta (béke legyen vele) azt mondta: „A tisztaság a hitnek a fele.” (Muszlim)
Másik hagyományában így szólt: „Nem megy a Paradicsomba, akinek a szívében egy porszemnyi felfuvalkodottság is van. Ekkor egy férfi azt mondta: Az ember szereti, ha szép a ruhája és szép a cipője. A Próféta (béke legyen vele) így válaszolt: „Allah szép és szereti a szépséget. A felfuvalkodottság az igazság elutasítása és az emberek lebecsülése.” (Muszlim)
Ha csizmát (cipőt) viselünk, amit mosakodás után vettünk fel, azt nem szükséges levennünk, amikor a mosakodást megújítjuk. Elég, ha azt csak a lábfejen vizes kézzel, a lábujjaktól elkezdve a lábszár tövéig áttöröljük egyszer, a talpat és a sarkat nem kell.
Bizonyíték: Ibn al-Mubárak azt mondta: „A lábbeli végigsimítását illetően nincs nézeteltérés abban, hogy megengedett-e.”
Al-Haszan azt mondta: „Hetvenen a Próféta (béke legyen vele) kortársai közül mesélték, hogy a Próféta (béke legyen vele) rátörölt a lábbelire.”
Imám Ahmed azt mondta: „Nincs semmi zavaró a szívemben a lábbeli végigsimítását illetően, hiszen negyven hagyomány áll rendelkezésünkre azzal kapcsolatban.” (al-Mughni 1/359)